Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


további érdekességek az indiai kontinensről..

2013.05.30

„Az upanisadokat India nagy filozófusai hagyományának forrásaként is emlegetik. .. Számunkra az a néhány tucat a legérdekesebb, melyek a XII. sz.-ig keletkeztek. ..Az upanisadok bölcsei olyan elvont kérdésekre keresték a választ, mint pl. a valóság igazi természet, vagy hogy az Egy – az Abszolút – hogyan viszonyul a látható világ sokféleségéhez. Mi az önvaló igazi természete? Valamint az összes kérdés mögött meghúzódó rejtélyre, azaz, hogyan érheti el az egyén a halhatatlanságot.

Az upanisadok …feltárják előttünk a hinduizmus és a buddhizmus alapvelő gondolati rendszerét.

Ezen fogalmak közül első helyen Brahman szerepel, mely a világegyetemben megtalálható minden létező dolog mögött meghúzódó, örökké változatlan abszolútumot hivatott jelképezni…  Brahman valójában az összes létező dolog mögött meghúzódó egység metafizikai alapelvét jelenti. …A második alapelképzelés az Átman, az önvaló változatlan alapja. Az upanisadokból eredő legfontosabb tantétel, hogy az Átman és Brahman egy és ugyanaz. A Cshándógja-upanisadban ez a tanítás egy híres kifejezésben összegződik: Tat tvam aszi (Én az vagyok). Azaz Brahman, a világegyetem alapja azonos az Átmannal, az egyén önvalójával. (Kenneth L. Woodward: Csodák könyve 225-26 old).

 

 

 

A dolgok indiai rendje szerint a halandóság elsősorban a szenvedéssel, öregséggel és halállal jár együtt, s ezeken keresztül nyilvánul meg. Emellett a halál és születés végtelen körforgásának (szamszára) is ki van téve. Ahogyan a világegyetem a fejlődés és összeomlás ciklusain keresztül kering, ugyanígy az egyén a születés és halál vég nélküli körforgásában botladozik. A halandóság éppen ezért nem állandóságot jelent, és éppen ez a nem állandóság a szenvedés alapja. Az újraszületés körforgásának mozgatómotorja minden élőlény számára nem más, mint a karma vastörvénye.” (Kenneth L. Woodward: Csodák könyve 226-7. old)

 

Mindemellett a karma nem zárja ki az egyéni szabadságot. Életünk során nem csupán megfizetünk – szenvedéssel – az előző életeinkben szerzett karmikus adósságainkért, de újabb karmikus adósságokat is halmozunk fel, melyekkel a jövő életeinket determináljuk. Mindennek a lényege, hogy ugyanakkor szabadon – jó cselekedeteken keresztül- választhatunk a jövőre vonatkozóan kedvezőbb inkarnációkat. A Cshándógja-upanisad szerint: „Azok, kiknek életük jó szándékú volt, gyorsan jó születést (szó szerint méhet), egy Brahman- (brahmin-) születést, ksatrija-, vagy vaisja születést nyernek el. Azonban azok, kiknek életvitele gonosz, gyorsan gonosz születést, kutyaként, sertéként vagy kaszton kívüliként való születést érnek el.” Ezzel a karma törvénye egy másik alapelvet feltételez, azaz a lélekvándorlást- természetét már számos filozófiai magyarázatnak tették ki, .(Kenneth L. Woodward: Csodák könyve 226-7. old)

 

 

„A Véda az ősök útjáról és az istenek útjáról beszél. Az ősök útjára lép halála után az elköltözött lélek, aki életében a vallás szokásait megtartotta ugyan, nagy vétket nem követett el, könyörületes volt, és a törvényt tisztelte, de nem ébredt fel, s így a káprázat világában kell maradnia. Jótetteiért a jutalmat megkapja, a boldogságot elnyeri, de a világév elteltével a szenvedésbe vissza kell térnie. - Az istenek útjára lép az a lélek, aki emberi életét arra használta fel, hogy az éberséget megszerezze. Halála után sem kívánkozik a boldogok közé, mert tudja, hogy a boldogságot boldogtalanság követi, az üdvösséget szenvedés, az életet halál, az örömet bánat, a világosságot sötétség itt a káprázat világában. A lélek túllép a boldogságot ígérő mennyországokon, eléri az atmant, a ragyogó éberséget és az isteni értelem nyugalmát.” (Hamvas Béla: Scientia Sacra II. (3) HATODIK KÖNYV)

 

„A reinkarnáció szó latin eredetű, újbóli megtestesülést jelent…. Ilyen jellegű elméletek léteztek egyes ókori népeknél is, például a keltáknál, valamint számos törzsi kultúrában is, ám legismertebb és legjellegzetesebb formája az indiai kultúrában kristályosodott ki. A ma reinkarnáció néven közismert fogalom, a régi indiai kultúra egyik tartóoszlopát képezte…... Csakúgy, mint a reinkarnáció, a kaszt elnevezés is európai, pontosabban portugál eredetű.” (mandala.coolfreepage.com/corient.html)

 

”A kaszt eredeti ind neve dsáti, „születés”, mert az ember már születése által lesz kasztja tagjává, később varna (p.vanna), „szín”, mert a kasztrendszer kiindulópontja az Indiába bevándorló hódító árja fehérek és a leigázott bennszülött feketék szín különbsége, amelyhez utóbb társadalmi és foglalkozási különbségek társultak.” (Schmidt József: Ázsia világossága 67. old)

 

Mindegyik társadalmi osztály tagjainak megvoltak a sajátos feladataik, jogaik és kötelességeik. Minél magasabban állott egy adott csoport, annál több előjoga volt, ám tagjaira annál szigorúbb előírások vonatkoztak. E rendszer alapját az a hit képezte, hogy az ember cselekedetei hatással vannak az illető egyén eljövendő sorsára. Ez a lényege a szanszkrit karma fogalom jelentésének.

 

 

 

Patandzsali jóga szútráiban ... felsorolja és kategorizálja mindazokat a természetfölötti képességeket, melyeket a jógi fizikai és szellemi fejlődése során elérhet. Ezeket a képességeket sziddhi-knek hívják. Nézőponttól függően nevezhetjük ezeket varázslatos vagy csodás dolgoknak is. .. Ezen képességek megnyilvánulásai a hindu.. történetekben lépten-nyomon említést nyernek. Ebben az értelemben tehát a szent spirituális fejlettségét jelölik, azaz olyan titkos jelként szolgálnak, melyek elárulják, egy szent társaságában vagyunk.” (Kenneth L. Woodward: Csodák könyve)252-5.old

 

Egy ősi jóga szentírás, Vjásza Jóga-bhásjája szerint: a jóga eksztázis. A transzcendens én örökké az eksztázis állapotában van, tekintet nélkül az elme változó kedélyállapotára, mindig ugyanolyan marad.

 

Bhagavad-gítá

 

Miként az ember leveti elnyűtt ruháit, és újakat ölt magára,

úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket,

hogy újakat fogadjon el helyükbe. (2.22)

 

III. Karma-jóga

A megtestesült lények vonzalmat és irtózatot éreznek

az érzéktárgyak iránt, de nem szabad ily módon az érzékek és

tárgyaik hatalma alá kerülni, mert ezek csak akadályok

az önmegvalósítás útján. (3.34)

 

V. Karma jóga, cselekvés lelki tudatban

Aki tudja, hogy odaadó munkával is elérhető az, ami lemondással,

s aki ezért a munka és a lemondás útját egynek látja – az valóban lát. (5.5)

 

(1)Ardzsuna szólt:

 „Ó, Krsna, először a munka feladására kérsz, majd az odaadással végzett munkát ajánlod. Kérlek, mondd meg nekem határozottan, a kettő közül melyik hasznosabb?”

 (2) A Magasztos Úr így válaszolt:

 „A munka lemondása és az odaadással végzett munka egyaránt a felszabaduláshoz vezet. De a kettő közül az odaadó szolgálat a jobb.

(3) Mindig szannjászíként él az, aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, és nem is gyűlöli azokat. Az ilyen ember mentes az ellentétpároktól, könnyen legyőzi az anyagi kötelékeket, és teljesen felszabadul.

(7) Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt. Az ilyen embert, bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei.

 (10) Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.

(11) A jógik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekszenek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.

 (18) A szerény bölcs, igaz tudása által, egyenlőnek látja a tanult és alázatos bráhmanát , a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt is.

(22) Az okos távol tartja magát az anyagi érzékek kapcsolatából származó gyönyörtől, hiszen az a szenvedés eredete. Az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van, ezért a bölcs nem bennük leli örömét.

 (27-28) A transzcendentalista, mikor kizárja az összes külső érzéki tárgyat, tekintetét a szemöldök közé rögzíti, leállítja a ki- és belélegzést az orrlyukban, és ily módon szabályozza az elmét, az érzékeket és az értelmet, akkor megszabadul a vágytól, félelemtől és haragtól. Aki mindig ebben az állapotban van, az biztos, hogy felszabadult.

VI. Dhjána-jóga

Az a tökéletes jógi, aki minden boldog vagy boldogtalan élőlényben magából kiindulva látja a hasonlóságot. (6.32)

1)A Magasztos Úr szólt:

 (5)Az embernek emelkednie kell elméje segítségével, nem pedig degradálódnia. Az elme barátja, vagy ellensége is lehet a leigázott léleknek. (6)A legyőzött elme a legjobb baráttá, a nem fegyelmezett pedig a legnagyobb ellenséggé válik. (9) Aki a baráttal, az ellenséggel, a becsületes jóakaróval, a gyűlölttel, a féltékennyel, a jámborral, a bűnössel, a közvetítővel és a pártatlannal is, tehát mindenkivel egyenlően bánik - az még fejlettebb.

VII. Az Abszolútról szóló tudás

Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát nekem, mert tudja, hogy én vagyok minden ok oka. (7.19)

 (4) Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego – e nyolc képezi az én különálló anyagi energiámat. (5)Ezen alsóbbrendű természeten kívül van egy felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő élőlények, akik fenntartják az univerzumot.

(12) Mindegyik létállapot az én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Tudd meg, hogy bizonyos értelemben én vagyok minden, de mégis független mindentől.

(14) Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat nekem, azok könnyen túllépnek rajta.

(15) Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.

(27) Minden élőlény illúzióban születik, legyőzve a vágy és a gyűlölet kettősségétől.

VIII. A Legfelsőbb elérése

 (3) „Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brahmannak, örök természetét pedig önvalónak hívják. Az anyagi testek fejlődését szolgáló tetteket karmának, vagyis gyümölcsöző cselekedeteknek nevezik.

(4) A fizikai természetet végtelenül változékonynak ismerik. Az univerzum a Legfelsőbb Személy kozmikus formája, és én vagyok az az Úr, akit a megtestesült lelkek szívében lakozó Felsőlélek képvisel.

(16) Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyabbig a szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál uralkodik. Ha valaki eljut az én környezetembe, annak sohasem kell újra születnie.

(17) Ezer földi korszak Brahma egy napja, másik ezer egy éjszakája. (18) Brahma napjának hajnalán élőlények sokasága kel életre, alkonyán pedig minden megsemmisül. (19) Újra meg újra jön a nap, élénk lények tömegét hozván, de a következő éjszakára mind eltűnik reménytelenül.

 

(20) Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök, transzcendentális, páratlan és sohasem semmisül meg. Az a világ még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült. (21) Azt a legfelsőbb világot megnyilvánulatlannak és múlhatatlannak hívják. Az az én felsőbb hajlékom, s a legvégső cél. Aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé.

(22) A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét kizárólag vegyítetlen szeretettel lehet elérni. Habár lelki hajlékán tartózkodik, mégis áthat mindenen, és őbenne van minden, ami létezik.

IX. A legbizalmasabb tudás

 

(32) Az összes teremtmény közül én vagyok a kezdet, a közép és a vég. A tudományok közül az önvalóról szóló lelki tudomány, a logikában a végső igazság vagyok.

(34) Én vagyok a mindenkit elpusztító halál, és a jövőben keletkező dolgok létrehozója.

 (39) Ezen kívül én vagyok minden lét teremtő magja. Nincsen olyan mozgó vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne nélkülem. (40) Isteni megnyilvánulásaim végtelenek. Amit felsoroltam neked, az töredéke csupán végtelen fenségemnek. (42) Énem parányi töredékével áthatom, és fenntartom ezt az egész univerzumot.”

XI. Az univerzális forma

(1)Ardzsuna szólott:

(3) Ó, minden személyiség legnagyobbja, ó, legfelsőbb forma, bár látom magam előtt valódi alakodat, mégis szeretném tudni, miképpen hatoltál ebbe a kozmikus megnyilvánulásba. Szeretném megpillantani azon formádat!

(5) Szólt a Magasztos Úr:

 „Kedves Ardzsunám, Prthá fia, lásd hát fenségem, a sok százezernyi, változó isteni formát, melyek sokszínűek, mint a tenger. (6) Lásd hát az Áditják és Rudrák különféle megnyilvánulásait, a Marutokat, a két Asvint, és a többi sok csodát, amit még senki sem látott, vagy hallott ezelőtt! (7) Ez az univerzális forma képes megmutatni neked mindazt, amit most kívánsz, s amit majd a jövőben akarsz. Ebben a formában minden teljes.

(8) Isteni szemet adok neked, amellyel megpillanthatod misztikus fenségemet; anélkül nem láthatsz meg engem.”

 (10-11) Ardzsuna végtelen sok szájat és szemet látott. A kép csodálatos volt. A formát isteni, vakító ékességek, felöltött fegyverek, és temérdek, rendezett öltözék díszítette. Teste illatos kenőcsökkel bekenve, gyönyörű virágfüzérekkel ékesítve. Az egész elragadó, mindenhová kiterjedő és végtelen volt. (12)Ha sok ezer Nap egyszerre lángolna fel az égen, az közelítené csak meg a Legfelsőbb Személy univerzális formájának ragyogását.

(13)És akkor Ardzsuna megláthatta a világegyetem sok ezer részre osztott, végtelen kiterjedéseit, mind egy helyen, az Úr univerzális formájában.

 (15) Ardzsuna szólt:

„Kedves Uram, testedben látom egybegyűlve az összes félistent és a különféle élőlényeket. Látom Brahmát, amint a lótuszvirágon ül, látom Sivát, valamint sok bölcset és isteni kígyót.

(16) Ó, kozmosz Ura, univerzális testedben minden oldalról sok-sok vég nélkül kiterjedő formát, gyomrot, szájat és szemet látok. Mindezeknek nincs sem kezdete, sem vége, sem közepe. (17) Nehéz a különféle koronákkal, buzogányokkal és csakrákkal ékesített formádat nézni, mert vakítóan ragyog, mérhetetlen és izzó, mint a Nap.

(19) Számtalan karod van, a Hold és a Nap nagy, végtelen számú szemeid közé tartozik. Látom, a szádból izzó láng lövell, s ragyogásod által melegíted ezt az egész univerzumot.

(20) Habár egy vagy, kiterjedtél az égben, a bolygókban, s a köztük levő űrben egyaránt

(47) A Magasztos Úr szólt:

„Kedves Ardzsunám, boldogan mutattam meg belső energiám által az univerzális formát. Előtted még senki sem látta ezt, a végtelent és vakítóan ragyogót.

XII. Az odaadó szolgálat

Elmédet szögezd rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére,

és velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen,

hogy mindig velem fogsz élni. (12.8)

 (1)Ardzsuna így kérdezett:

„Ki tekinthető tökéletesebbnek: aki mindig megfelelően imád téged az odaadó szolgálatban, vagy aki a személytelen Brahmant, a megnyilvánulatlant imádja?”

(2) A Magasztos Úr szólt:

„Aki elméjét személyes formámra rögzíti, s mindig nagy, transzcendentális hittel imád engem, azt a legtökéletesebbnek tekintem én. (3-4)De akik az érzékek szabályozásával, s azáltal, hogy egyenlők mindenkivel szemben, teljesen az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek felfogásán, s mindent-átható, felfoghatatlan és mozdulatlan, az ilyen személyek, akik mindenki jólétéért fáradoznak – végül is elérnek engem.

 (17) Az olyan bhakta, aki nem vonzódik az anyagi örömhöz, de nem is gyűlöl, nem bánkódik és nem vágyakozik, lemond úgy a kedvező, mint a kedvezőtlen dolgokról – az nagyon kedves nekem.

(18-19) Aki egyenlő barátaival és ellenségeivel szemben, kiegyensúlyozott a tiszteletben és szégyenben, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, jó és rossz hírben, mindig mentes az anyagi társulás szennyeződésétől, állandóan csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, és odaadó szolgálattal foglalja le magát – az nagyon kedves nekem.”

 

(13) Most megmagyarázom a gjéjamot, melynek ismeretével megízlelheted a halhatatlanságot, a kezdet nélkülit, a nekem alárendeltet. Neve Brahman, vagyis lélek, s ez túl van az anyagi világ ok és okozat törvényén. (14) Mindenhová elnyúlnak karjai és lábai, arcai és szemei mindenhol jelen vannak, s mindent hall – így létezik a Felsőlélek. (15) A Felsőlélek az eredeti forrása minden érzéknek, ám ő mégis érzékek nélküli. Bár ő minden lény fenntartója, mégis kötetlen. A természet fölött áll, ugyanakkor az anyagi természet összes kötőerejének mestere.

(16) A Legfelsőbb Igazság kívül is, belül is, a mozgóban és a mozdulatlanban is létezik. Ő túl van a látás és a tudás anyagi érzékszervének hatalmán. Bár nagyon-nagyon távol van, mégis megtalálható mindenki közelében is. (17) Bár a Felsőlélek felosztottnak tűnik, valójában ez soha sincs így: Ő egy. Habár valamennyi élőlény fenntartója, tudni kell róla, hogy mégis ő az, aki elpusztít és megteremt mindent. (18) Ő a fényforrása minden fénylő tárgynak, túl van az anyag sötétségén és megnyilvánulatlan. ő a tudás tárgya és célja. Mindenki szívében jelen van.

(20) Tudni kell, hogy az anyagi természet és az élőlények kezdet nélküliek. Változásaik, valamint a három kötőerő az anyagi természet termékei. (21) Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi tettnek és visszahatásnak, míg az élőlény a szenvedések és élvezetek okozója a világban. (22) Ily módon élvezi az anyagi világgal kapcsolatba került élőlény a természet három kötőerejének (guna) termékeit. A gunákkal való társulás következtében különféle fajokban születik meg, s hol jó, hol rossz éri őt.

(23) Az anyagi testben van egy másik, egy transzcendentális élvező is – az Úr, a legfelsőbb birtokos, aki felülvigyázóként és engedélyezőként létezik, s akit Felsőlélekként ismernek.

(25)A Felsőlelket néhányan meditáció által, egyesek a tudás művelése révén, mások pedig a gyümölcsöző vágyaktól mentes munka segítségével látják meg.

(28) Sem az egyéni lélek, sem pedig a Felsőlélek nem semmisül meg soha. (29) Aki a Felsőlelket minden élőlényben, mindig, mindenhol egyenlőnek látja, az … eléri a legvégső célt.

(30) …Minden tettet az anyagi természet alkotta test hajt végre, és az önvaló nem tesz semmit….

(31) .. A bölcs ember többé nem látja a különbségeket, melyek a különféle anyagi testeknek tudhatók be, akkor eljut a Brahman-felfogáshoz, s így meglátja, hogy az élőlények mindenhová elterjednek. (32) Az örökkévalóság látomásával rendelkezők tudják, hogy a lélek transzcendentális, örökké létező, s túl van a természet kötőerőin. A lélek nem cselekszik soha, és nem is kötődik, habár kapcsolatban áll az anyagi testtel.

(33) Finom fizikai természetéből adódóan az éter nem keveredik semmivel, bár mindent áthat. Hasonlóan, a lélek sem vegyül a testtel, bár abban foglal helyet. (34) Ahogy a Nap egyedül beragyogja ezt az egész bolygórendszert, úgy világítja meg belülről a lélek az egész testet a tudat sugaraival.

(35) Aki tudatosan látja a különbséget a tettek mezeje és annak tulajdonosa között, s képes megérteni a felszabadulás folyamatát az anyagi kötelékek alól, az szintén eléri a Legfelsőbbet.”

XIV. Az anyagi természet három kötőereje

1)A Magasztos Úr szólt:

(3) A Brahmanként ismert teljes anyagállomány az anyaméh, amit én termékenyítek meg, így adván lehetőséget az élőlénynek a születésre. (4) Tudni kell, hogy minden faj születés által jöhet létre, s én vagyok a magot adó Atya.

 (5) Az anyagi természet három kötőerőből áll: jóság, szenvedély és tudatlanság. Az élőlény alárendeltjévé válik e kötőerőknek, mihelyt kapcsolatba kerül az anyagi természettel.

 (6) Mivel tisztább a többinél, a jóság minősége ragyogó, és megszabadítja az embert a bűnös cselekedetek visszahatásaitól. A jóságban élők tudást fejlesztenek ki, de ez és a boldogság fogalma megköti őket.

 (7) A szenvedély minősége a vég nélküli vágyból és kéjből születik, ezért az anyagi, gyümölcsöző tettekhez köti az embert.

 (8) A tudatlanság okozza az élőlények illúzióját. E kötőerőnek elmezavar, tunyaság és alvás az eredménye – így ejti rabul a feltételekhez kötött élőlényeket.

(9) A jóság kötőereje a boldogsághoz, a szenvedély a tett gyümölcseihez, a tudatlanság pedig az elmezavarhoz láncolja az embert. (10) Néha a szenvedély kerül túlsúlyba, elnyomván a jóság minőségét, néha a jóság győzi le a szenvedélyt, máskor pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély kötőerői felett. Ily módon mindig küzdelem folyik az elsőbbségért.

 (11) A jóság kötőereje akkor tapasztalható, amikor a test minden kapuját tudás ragyogja be. (12) Ha a szenvedély minősége van növekvőben, akkor erős ragaszkodás, féktelen vágy, bujaság és intenzív törekvés jelentkezik. (13) A tudatlanság gyarapodásával elmezavar, illúzió, tétlenség és sötétség nyilvánul meg.

(16) A jóság kötőerejében cselekedvén megtisztul az ember. A szenvedély minőségében végzett munka szenvedést, a tudatlanságban végrehajtott tett, pedig ostobaságot eredményez.

 (17 ) A jóság kötőerejéből igazi tudás keletkezik, a szenvedélyéből kapzsiság és fájdalom, a tudatlanságéból ostobaság, elmezavar és illúzió.

 

(20) Ha a megtestesült lény képes túljutni e három kötőerőn, akkor megszabadulhat a születéstől, haláltól, öregségtől és a velük járó fájdalmaktól, s élvezheti a lelki élet nektárját még ebben az életben.”

XV. A Legfelsőbb Úrról szóló jóga

Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy viszi egyik testből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot egyik helyről a másikra. (15.8)

(5) Aki mentes az illúziótól, az áltekintélytől és a hamis társulástól, megértette az örökkévalót, és felhagyott minden anyagi vággyal, megszabadult a boldogság és az aggodalom kettősségétől, s tudja, miképpen kell meghódolnia a Legfelsőbb Személy előtt - az eléri azt az örök birodalmat.

(7) Ebben a feltételekhez kötött világban az élőlények az én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt nagyon keményen küzdenek a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.

(http://www.vaisnava.hu/tulasi/letoltes/bhagavad-gita.htm  Bhagavad-gítá Sríla A.C. Bhaktivédenta Szvámí

szankszkrt eredetiből készült angol fordítása és az eredetivel történt egybevetés alapján fordította Sríla B.A. Nárajan Szvámí.

Szerkesztette B.A. Késava Szvámí.)