Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A régészek számtalan emléket találnak arra nézve, hogy a Teotihuacán-iak és a maják milyen kapcsolatban álltak egymással:

A Saburo Sugiyama archeológus professzor (Aichi Elöljárósági Egyetem, Japán) és Ruben Cabrera (Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történelmi Intézet) vezette kutatócsoport Teotihuacán-ban, a Hold-piramis ásatásai során egy hármas temetkezési helyet talált, benne olyan temetkezési tárgyakkal és jádekőből készített alkotásokkal, melyek valószínűleg maja eredetűek. A jade Közép-Amerikában igen ritka, s ezért nagyon értékes kő, és Teotihuacánhoz eső legközelebbi lelőhely, a guatemalai Motagua-völgy. "A jádekőből faragott tárgyaknak különös jelentőségük van. Az új leletek egy része valószínűleg Guatemalából származik. Erre utal a faragás stílusa, mely a majákra jellemző, továbbá azt is tudjuk, hogy az értékes kőből készült tárgyakat a maják uralkodói szimbólumként használták."  - mondja Sugiyama professzor. A leletet a hét szintből álló piramis, ötödik szintjének, felső rétegében találták, így könnyen megállapítható, hogy kb. i.sz. 350. évében került oda.

"Most találtak először olyan halottakat, melyeknek nem kötözték össze a kezét. Ráadásul a 3 halottat ülve, keresztbe fordított lábakkal találtuk meg. Bár a Teotihuacan-i falakon már találkoztunk ezzel az ábrázolással, de temetési módszerként nem alkalmazták. A festményeken papok, istenek, harcosok ülnek ebben a testhelyzetben. Ezért valószínű, hogy ez a felfedezés a maja uralkodó osztály és a teotihuacan-i nép barátságára utalhat. Mindhárom embert rengeteg ékszerrel temették el.” – nyilatkozta Sugiyama.

(forrás: famsi.org/cgi-bin/print_friendly.pl?file=97050)

A Hold-piramis ásatásai során kiderült, hogy a város addig békés lakói kénytelenek voltak erőszakhoz folyamodni életben maradásuk érdekében. Erősen úgy néz ki, hogy véres szertartások kíséretében gyilkoltak meg távolabbról érkező embereket, akiket foglyul ejthettek harcok közben. Nem tartják valószínűnek, hogy ezek a harcok hódító hadjáratok lehettek, egyrészt mert ennek semmi nyoma, másrészt a rituálisan megöltek létszáma is pár emberre korlátozódik. Gondolom az a gazdagság, melyet e nép szorgalmával elért a körülöttük élő ’barbár’ törzseknek is szemet szúrt idővel.

Ugye említettem már az olmec részben is, hogy feltűnően sok a joga-ülés ábrázolása messze kelet felé mutat (Európából nézve természetesen). Nos előfordulhat, hogy a Teotihuacan-ban élő nép átvette az olmec-októl ezt az ábrázolási módot, de az is elképzelhető, hogy őshazájukból hozott ’szokásról’ volt szó. Ráadásul nem egy olyan teotihuacan-i maszkot találtak, mely egyértelműen jelzi a homlok-csakra – vagyis az úgynevezett harmadik szem – jelét, oly módon hogy egy lótuszvirágot festettek a helyére. Mivel ebből a maszkból többet is találtak, nem lehet véletlenszerű ez az ábrázolásmód.

 

I.sz. 750 táján Teotihuacán elnéptelenedett. Körülbelül 1 évszázad múltán kezdődött meg a nagy maja városok hirtelen ’kiürülése’ is, érdekes módon úgy tűnik, valamely vész egyszerre sújtotta a Közép-Amerikai nagy városokat.

Egy kutatás során a tudósok megvizsgálták Venezuela északi partjának üledékét, mely során úgy találták, hogy kétféle réteg különböztethető meg világosan: egy sötét, mely titániumot tartalmaz; és egy világos, mely alga és parányi kövületek keverékéből áll. A kevesebb titániumot tartalmazó részek, - úgy gondolják – egy hosszan tartó szárazság következményeként alakultak ki, mivel a kevesebb csapadék ezt az anyagot képtelen volt kimosni a földből. Ily módon arra a következtetésre jutottak, hogy Közép-Amerika vidékét a IX. és X.-dik században háromszor is hosszan tartó aszály sújtotta. Más tudósok pedig a maja holttestek felülvizsgálata során megállapították, hogy lakosság nagy része nem jutott elegendő ennivalóhoz.

Ha azt a rengeteg napszimbólumot nézzük, melyet Teotihuacan népe hagyott hátra, akkor egyértelmű a következtetés: ők már tudták mi fog bekövetkezni. Közép-Amerikát éghajlati viszonyai mindig is Földünk egyik legsebezhetőbb pontjává tették. Az a nép, amelyik felépítette Teotihuacan-t, még időben elhagyta városát, holott egyértelműen uralkodott a környező népek – főleg a maják – felett. Ha nincsenek annak a tudásnak a birtokában, melyet egyértelműen jeleztek is falaikon, akkor is logikailag,- s az ember természetét ismerve - nem hagyták volna el jól szervezett városukat, nem adták volna fel megélhetési forrásaikat egy bizonytalanabb jövőért. Sem külső támadással, sem belső polgárháborúval nem ürült volna ki teljesen a város, hiszen mindkét esetben adott a lehetőség arra, hogy valakik beköltözzenek az épületekbe. Ám a város falai az aztékok több száz évvel későbbi felfedezéséig teljesen üresen maradtak. Azok a falak, melyek olyan napszimbólumokkal vannak tele, melyek többsége a mai nap-szelet mintázó grafikákra ’hajaznak’. Ebben a városban találhatjuk a legtöbb nap-szimbólumot, olyan sokféleképpen megmintázva, mellyel nem sok nép vetekedhet a történelem folyamán.

Ráadásul a sugarakat kilövellő, ám dühös pofájú figurák egytől-egyig figyelmeztető jelek voltak egy olyan nép számára, mely azt hitte, hogy véráldozatokkal megszelídítheti a Napot.

A majáknak volt egy érdekes jóslatuk is, amely mostanában igencsak felkapott lett: ez az 2012 év ’végítélete’, állítólag ebben az évben következik be Földünkön a végítélet napja. Nos, mivel a maja hieroglifákat a sok nyelvjárás miatt, mellyel az utódaik ’rendelkeznek’, igen nehéz lefordítani, talán lenne egy jóval megnyugtatóbb magyarázat erre a bizonyos évre. Láthattuk, hogy a maják figyelték a csillagokat és több ezer évre vissza és előre is kiszámítottak bizonyos égi jelenségeket. Nézzünk egy mai kutatást, mely szintén ezer évre visszamenőleg vizsgálta meg Napunkat:

Az Egyesült Államok Nemzeti Légköri Kutató Központjának munkatársai (Mausumi Dikpati vezetésével) elkészítették azt a modellt (Predictive Flux-transport Dynamo Model), mely 98 %-os biztonsággal képes a napciklusokat szimulálni.  A szimuláció azt jelzi, hogy majd 30-50 %-al lesz erősebb a napfolttevékenység, mint napjainkban.

Az, hogy a napfoltkitörések mennyire érintik Földünk éghajlati viszonyait arról nem szólnak a hírek, az viszont könnyen elképzelhető, hogy a maják is valami hasonlót ’számítottak’ ki. Az elképesztő csak az, hogy milyen magas fokú tudásanyaggal rendelkezett az a nép, amely a majákat is betanította…..

A maják történelmének taglalását azzal fejezném be, hogy bár ezer év állt a rendelkezésükre (a fennmaradt építményeiket tekintve), s napjainkat is elérő nagyságú városokban laktak, mégsem láthatóak a fejlődésnek azok a nyomai, amit ennyi idő alatt elvárhatnánk egy igen magas matematikai, csillagászati tudással ’felszerelt’ néptől. Mintha megálltak volna a fejlődésnek azon a fokán, melyet még megtanított nekik egy arra járó, magasan civilizált népcsoport..  Bár építményeik lenyűgözők, sem a mezőgazdaság terén, sem a szállítás terén (még a kereket sem találták fel) nem léptek feljebb egy szintet sem. Semmi újat nem találtak ki, csak azt vitték tovább, amit már egyszer megtanultak. Az emberáldozatokra utaló nyomok is arra mutatnak, hogy önmagukba zárva képtelenek voltak fejlődni, hacsak a háborúskodás tudományát nem nevezzük annak…

 

Rengeteg képet – szobrot, épületet, kerámiákat - megnéztem az alatt az idő alatt, mialatt a könyvet írtam. Összehasonlítottam a fennmaradt régészeti leletanyagokat, azokat is melyeket az amerikai földrészen – főleg Közép és Dél-Amerikában találtak; s azokat is, melyeket az Indus völgyi kultúra, illetve a körülöttük élő (a kulturális örökségük közvetlen továbbvivői) hagytak maguk után.

Bár nem tudom olyan részletekbe menően taglalni – ez igencsak sok könyv anyaga lenne -, de meggyőződésemmé vált, hogy az amerikai magas-civilizációk kivétel nélkül az indiai földrészről, ill. környékéről érkeztek. Rengeteg a hasonlóság a leletanyagok között, ami erre utal. Ahogyan Kolumbusz után (egy merész tengerész a sötét középkorból, mikor még a Föld ’lapos’ volt) egész Európa megindult belakni Amerikát; ugyanúgy indult el 4-5 ezer évvel ezelőtt egy keleten élő nép, hogy jobb életkörülményeket teremtsen magának.

Bár a különbség óriási volt vagy legalábbis az idő távlatából úgy tűnik: amíg az újkor hajnalán a kapzsiság kiirtotta az őslakosságot, addig a sok-sok ezer évvel ezelőtt érkező ismeretlen civilizáció megtanította a helyi népeket saját tudományukra. Legalábbis a fennmaradt indián mondák igencsak nagy türelmet tanúsító ’istenekről’ mesélnek nekünk. De erre utalhat az is, ahogyan a törzslakosság átvette nemcsak közvetlen tőlük, hanem egymástól is a szimbólumokat, vallási elemeket, saját ’szájízük’ szerint értelmezve azokat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.