Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az az óriási munka, amit akár csak egyetlen, eredetileg legalább 2-3000 menhirből álló kősor létrehozása igényelt az akkori –állítólag kőkorszaki technikai szinten- számunkra teljesen érthetetlen. Tudós társadalmunk megdöbbenten áll ezek előtt a kövek előtt és bizony igazán nem tudják beilleszteni a történelem menetében ezeket a kőbe öntött tényeket.

 

DOLMENEK

Ugyancsak Nyugat- és Észak-Európában találhatók a dolmenek, melyek álló kőoszlopokból s az ezekre keresztbe fektetett nagy kőtömbből álló, kezdetleges, neolit síremlékek.(?) Több ezer ilyen építményt emeltek felhalmozott ciklopsz kövekből vagy kis kőlapokból.

Szerkezetükre nézve rendesen egy vagy több hatalmas sziklalapból állnak, mely vízszintesen van 2-3-4-7 függőlegesen felállított sziklatömbre rátéve úgy, hogy a szabadon állók kezdetleges asztalformájúak. E kőlapok ily módon egy, vagy több szobát alkotnak, melyekhez aztán néha egy előcsarnok, vagy folyosó járul. A támasztó kövek belső lapja rendesen simára van faragva, a külső lapjai ellenben, teljesen faragatlanok. Néha a belső lapokat „feldíszítették”, különféle ábrákat vésve a kőbe.

A fedőlap szélei nem minden esetben fekszenek pontosan a támkövek szélein, hanem gyakran kintebb állnak, de a támkövek sem mindig egészen függőlegesek, hanem gyakran fölül összehajolnak. Vannak köztük olyanok is, amelyek csak egy kis szobácskát alkotnak, hogy egy ember is alig fér meg benne, ezek csak öt támkőre helyezett egyetlen fedőlapból állnak.

Más dolmeneknél a szobához egyenes vagy görbe folyosó járul, és annyira be van biztosítva az „építmény” hogy a szobának és a folyosónak nemcsak oldalfalai vannak, több egymás mellé helyezett támkőből, hanem a mennyezet is több fedőlapból készül. A szobák lehetnek négyzet, téglalap, tojásdad vagy szabálytalan alakúak.

Legérdekesebbek a keresztalaprajzot mutatók. A folyosók igen keskenyek és alacsonyak, hosszúságuk változó. A szoba több helyiségre van felosztva és néha mellékhelyiségekkel (!) van ellátva. A legtöbb ezen építmények közül világosan mutatja, hogy építőik úgy tervezték, hogy többször is hozzáférhetők legyenek. A folyosók végén ajtónyílást hagytak, melyet vagy egy kőlappal zártak be… vagy ajtóval. Némely dolmenben találtak emberi csontvázakat. Ezek alapján állapítják meg a lehetséges építésük korát. Persze nem bizonyítható – mint, ahogy az a történelem színpadán bizony sokszor előfordult már, hogy ezeket a kőépítményeket nem azok építették, mint akik sírnak használták fel. A köveket ugyanis semmilyen korhatározással nem lehet bemérni, lévén, hogy a köveknek saját koruk van és kőkorszaki szakiink sem hagyták ott ujjlenyomatukat, de még levelet sem hagytak az utókorra.

Sokszor a keresztbe fektetett kőlapok olyan óriásiak az oldalakhoz képest, mintha csak nekünk akartak volna üzenni az idő múltjából valami nagyon fontosat. Valamit, ami az elfelejtett tudással áll kapcsolatban..

De a legérdekesebb tény ezekkel a „kőépületekkel” kapcsolatban az a belső magasságuk. Vagy belesüllyedtek már a földbe vagy - az ír, kelta mondák szintjére ugorva - talán manók laktak bennük? Hiszen csak most kezd kiderülni, hogy az emberi evolúció történetéről milyen keveset tudunk. Nézzünk csak egy új, rendkívül izgalmas felfedezést! Pusztán csak, hogy legyen min gondolkoznunk… Hiszen régészetünk – pláne a kormeghatározás modern technikái - borzasztóan újak, még az 50-dik életévüket sem töltötték be!

 

2004. novemberében jelent meg a hír a Nature magazinban, hogy a tudósok egy új, parányi emberfajt fedeztek fel, akik Indonéziában éltek abban az időben, amikor őseink elkezdték benépesíteni a világot. Az egy méter magas, hobbitoknak becézett faj Flores szigetén élt legalább 12 ezer évvel ezelőttig. A csontokat ausztrál régészek a Liang Bua nevű helyen, Flores egyik mészkőbarlangjában, 5,9 méter mélyen találták meg.

Először a kutatók azt hitték, egy gyermek maradványaira bukkantak, de a vizsgálatok: a fogak elhasználódása és a koponya növekedési vonalai megerősítették őket abban, hogy felnőtt egyedről van szó, a medence jellemvonásai alapján nőneműként azonosították, végül a lábcsont arról tanúskodik, hogy felegyenesedve jártak, akárcsak mi. „Amikor megkaptuk a csontok kormegállapításának eredményét és rádöbbentünk milyen fiatal a lelet, az egyik antropológus kollégánk azt mondta, hogy itt valami tévedésnek kell lennie, mivel sok régies, primitív jellemzővel rendelkezik” - mondta a felfedezésben részt vevő Mike Morwood, a New England-i Egyetem régész professzora. A 18 ezer éves példányt Liang Bua 1-nek, röviden LB1-nek keresztelték el, és egy új fajhoz, az úgynevezett Homo floresiensishez sorolták.

A faj képviselői egy méter magasak voltak, hosszú karokkal, melyhez egy jókora grapefruit méretű koponya társult. A kutatók hat másik egyed maradványait is megtalálták, akik szintén ehhez a fajhoz tartoztak.  Chris Stringer a londoni Természet Történeti Múzeum vezetője szerint a hosszú karok érdekes jegyei a Homo florensiensisnek. A barlangban talált legrégebbi csontok 78-94 ezer évesek.

Tudomásunk szerint Flores-szigetnek soha nem volt szárazföldi összeköttetése Délkelet-Ázsiával, így a Homo floresiensis ősei csónakokkal, tutajokkal juthattak el ide, ami a távolságokat nézve igencsak fejlett „agymunkát” igényelhetett. A hajók navigálásához – amennyiben tudatosságot tételezünk fel - minimum a csillagok megfigyelésének alapjait el kellett sajátítaniuk emberelődeinknek és nem ők az egyedüli homo faj, mely szigeteket népesített be!

A Flores sziget lakói rendkívül részletes mondavilággal rendelkeznek a kis emberekről, akiket Ebu Gogonak neveznek, szerintük az Ebu Gogo egy méter magas volt, szőrös, és „mormolva” beszélgettek.

Stringer professzor szerint a felfedezés átírja az emberi evolúcióról szerzett ismereteinket, mivel a kis ember agya mindössze 380 köbcentimétert tett ki, ami nagyjából egy csimpánzénak felel meg. „A lelet teljes mértékben elsöpri azt a nézetet, hogy az intelligens tevékenységhez egy bizonyos agytérfogatot el kell érni” - magyarázta Dr. Gee. (forrás:.nature.com/news/specials/flores/index.html)

A Homo floresiensis koponyáját számítógépen is modellezték a tudósok. A vizsgálat megerősítette, hogy a „hobbitok” az emberiség egy új fajához tartoznak. A Homo floresiensis koponyájáról készült CT letapogatásból a kutatók elkészítették a koponya mását, majd ennek vonalait összehasonlították többek közt a csimpánz, a Homo erectus, egy jelenkori Homo sapiens és egy microcephaliás koponya formáival. Az elemzést más fajokkal összevetve is elvégezték, melyek közt a pigmeusok is szerepeltek. "Az összehasonlítások bebizonyították, hogy a Flores szigeten lakó lények egyértelműen egy új fajhoz tartoznak" - összegezte Dean Falk, a Florida Állami Egyetem paleoantropológusa.

„A modellen jól látható az agy homloklebenyeinek előrehaladott fejlődése, ahol a gondolkozás zajlik. Ez a fejlődés bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a faj képviselői képesek voltak olyan kőeszközök készítésére vagy csiszolására, mint amit a csontok mellett találtak.”- mondta Michael Morwood, a New England Egyetem régésze, a kutatócsapat egyik vezetője. (forrás: sg.hu/cikkek/35879 - 100k -)

 

A „hobbitok” már meg vannak. Várom a tündéket, a több ezer évig élő embereket (az összes fennmaradt király-lista azt bizonygatja, hogy az özönvíz előtt mily sokáig éltek őseik), és az óriások csontvázait is. Nem biztos, hogy legendák csupa elvethető adatot tartalmaznak. Jó pár legendáról kiderült már, hogy valami valóságalapot tartalmaznak.

 

 „Az ősi mediterrán világban még erősen jelen volt az az elképzelés, amely szerint az emberi történelem hihetetlen távoli időkre nyúlik vissza. Erre példaként Porphyryust (i.sz. III. sz.) idézhetnénk, aki szerint Callisthenes - aki a perzsa háborúban Nagy Sándor egyik hadvezére volt - Aristotelésnek olyan, a nap- és holdfogyatkozásokat, tárgyaló feljegyzéseket juttatott el, amelyek hozzávetőlegesen harmincegyezer évre visszamenőleg tartalmaznak adatokat a témával kapcsolatban.

Jamblicus (IV. sz.) Hipparchusra, a régi görög csillagászra hivatkozik, aki szerint az asszírok kétszázhetvenezer évre visszamenőleg végeztek különféle csillagászati megfigyeléseket az általunk is ismert hét bolygó időperiódusonként ugyanarra a pontra való visszatérésével kapcsolatban.

Egy babilóniai történetíró, Berosus által összeállított híres királylista tanúsága szerint az Özönvizet megelőzően uralkodó babiloni királyok uralkodásának teljes időtartama közel négyszázharminckétezer évre nyúlik vissza a történelem homályába.” (D. North: Chronology and the Age of the World. In.: Cosmology, History and Theology. Szerk.: W. Yourgrau és A.D. Breck; New York, Plenum Press, 1977. 315.)

 „Az Ótestamentumban a Biblia szerinti Özönvíz előtti időszakában élt emberek életkoráról a következő adatokat találjuk: Ádám 930 év, Seth 912 év, Enos 905 év, Kenan 910 év, Mahaleel 895 év, Jared 962 év, Henoch 365 év, Matuzsálem 969 év, Lamech 777 év, Noé 950 év. Ha Henochot nem vesszük figyelembe (akiről azt írják, hogy idejekorán, saját testében vitték vissza a mennybe), akkor az imént felsorolt személyek átlagéletkora közel kilencszáztizenkét év.” (D.W. Patten and P. A. Patten: A Comprehensive Theory on Aging, Gigantism and Longevity. In.: Catastrophism and Ancient History. Vol. 2. Part 1. 1979. 24.).

„Az Özönvíz utáni időszakban a következő életkorokat jegyezték fel: Shem 600 év, Arphachshad 438 év, Salah 433 év, Eher 464 év, Plelg 239 év. Ren 239 év, Serug 230 év, Nahor 148 év, Terah 205 év, Ábrahám 175 év, Izsák 180 év. Jób 210 év, Jákób 147 év, Leri 137 év, Kohath 133 év, Amaram 137 év, Mózes 120 év, Józsué pedig 110 év.” www.szkepszis.hu/ modules.php?name=News&file=article&sid=21 - 27k

 

Ahogyan H. Vaday Andrea: Múltra Nyíló ablakok c. könyvébe gyönyörűen írja:

 „Sokszor a meséknek valóságos alapjuk van, s mind a mesék, mind a valóság hozzátartoznak ahhoz a régi világhoz, amit a régészet is kutat. Így nem érdektelen számunkra ez a képzelt világ sem. Kicsit olyan ez, mint amikor Seherezádé mesél a királynak, s meséjében megszólal egy alak, s újabb mesét mesél, s ebben is beszámol valaki újabb történetről, véges végtelenül, ezeregy éjszakán át... Minden történet rejt magában valamit, s mindegyikben megbújik egy újabb és újabb történet.” (mek.oszk.hu/01600/01658/)

 

De térjünk vissza e kis elkalandozásunk után a dolmenekhez.

A dolmenek néha szabadon állnak vagy pedig, hatalmas halmokat hánytak föléjük, akkor tumulus-nak hívjuk. Ezekből rengeteg van az Angliában, Skóciában, Írországban és a körülöttük lévő apró szigeteken, keleti tenger körül fekvő országokban: Schleswig-Holsteinban, Jütlandban és Dánia összes szigetein, a dán félsziget belsejét és nyugati partvidékeit kivéve, Svédországban a tengerpartokon, valamint belső tavainak, folyóinak partján.

A dolmenek Németországban az Elba és Odera közt szórványosan találhatók, az Elbán túl már sűrűbben, különösen Hannover síkjain, de Európa közepénél eltűnnek, Pomerániában és a Porosz-hercegségben egy laposabb és jobban a föld alá rejtett fajtájuk fordul elő. Hollandiában és Belgiumban ritkák, Németalföldön különösen Drentheben fordulnak elő nagy számban. Franciaországban a nyugati partvidékeken ezer és ezer számra állnak (Carnac), míg északi részében nyomuk veszik. Korzika szigetén rengeteg van, Olaszországból is ismeretes egy-kettő, de igen gazdag Spanyolország, különösen Andalúzia részén, valamint az Atlanti óceán partvidékein, Algarve-ban, Portugália fennsíkján. Található belőlük a Fekete-tenger partjain a Krímben és Odessza tájékán. Afrikában Marokkótól Kairnagig mindenütt a tengerpartokon, különösen sok van Tuniszban.

Vannak Ázsiában is, mint Madagaszkáron, Dekhánban - a Mahabharatában Indiának ama része, mely az e hőskölteményben előforduló legrégibb monda színhelye, mely szerint a Himalája és a Vindhya közötti sík Ariávarta, az árják lakóhelye -, Szíriában és a Kaukázusban. Holt tenger partján El Adeimeh-nél terül el egy Kr.e. 3400 körüli temető megalít építményeivel.

 

SÍROK

 „Kínában, az Indus-völgyben, Mezopotámiában, Egyiptomban, és Európa nyugati peremén – már a korai leletek is aránylag fejlett égbolt-ismeretről tanúskodnak. Az időszámításunk kezdete előtti harmadik évezredben többnyire rendszeres és céltudatos csillagászati észlelésekre utaló emlékeket találunk. Ezek arra utalnak, hogy az égi jelenségek megfigyelése már az átmeneti kőkor idejére, 10 000—30 000 évre nyúlik vissza. Az égi jelenségek észlelésének célja elsősorban az idő számontartása, az év beosztása, az évszakok kezdetének megállapítása lehetett. Feltámadó és meghaló Nap mítoszának hatását láthatjuk az újkőkor (neolitikum) idején világszerte megjelenő tájolt sírok esetében. Feltűnő, hogy a Föld egymástól távol eső vidékein kezdik a halottak irányított elhantolását. Nem tudjuk milyen mesebeli hiedelem késztette arra 6000-10 000 évvel ezelőtti embert, hogy halottait többnyire fejükkel keletnek, a Nap felkelte irányában hantolja el.”  (Bartha Lajos: Csillagászat a történelemtudományban  csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/egyetemes_altalanos/ csillagaszat_a_tortenelemtudomanyban_4.html - 64k - 12 jún. 2005)

 

Vajon honnan érkezett az a nép, amelyik magával hozta a kőépítés „művészetét”? Hiszen a temetkezés egységesített formái is egy egységes népcsoportra utalnak. Mivel a dolmenek építői általában óceánok, tengerek, folyópartok közelében építkeztek, érkezhettek akár hajókkal is. Hiszen hajóval még mindig könnyebb közlekedni, mint szárazföldi úton.

Európában valamennyi dolmen ugyanahhoz a kulturális korszakhoz tartozik, ezt sokféleképpen magyarázzák.  Hogy miért van ez így? A válasz túl sokrétű, ahhoz, hogy ebbe én most belemerüljek. Előfordulhat egyetlen kultúrcsoport kiterjeszkedése ilyen hatalmas területre (bár ez esetben igencsak fejlett technikával kellett volna rendelkezniük,) vagy tán egységes kulturális fejlődés a kőkorszakban? Mindenesetre, ha a dolmenekben talált csontvázakat nézzük, úgy nem egy népcsoport csontvázait találjuk meg. De talán a legegyszerűbb magyarázat mégis csak az lenne, hogy emberiség már – legalább egyszer - elérte a civilizáció magasfokát. Persze nem a mai civilizációs fejlettségre gondolok! Nem feltétlenül kell a mai technikai vívmányokat civilizációs csúcsnak tekinteni, még akkor sem, ha jelentősen megnövelik kényelmünket. Korunk minden találmányának ugyanannyi negatív, mint pozitív hatása van. A régi korok emberei a természettel harmóniában próbáltak élni, és ezt a távol Keleten található összes építmény, hitrendszer is tanúsíthatja.

Egyes „sírok” építésénél hihetetlen energiát fordítottak az építtetők arra, hogy munkájuk túlélje akár az évezredek viharait is, s technikai zsenialitásuk minden apró részletre kiterjedt, de olyan szinten, hogy korunk építészmérnökei is megirigyelhetik a korabeli „kollégáik” szaktudását.

 A newgrange-i sírdomb építésénél például, mintegy 200 ezer tonna követ mozgattak meg úgy, hogy közben gondoskodtak csatornákról is, melyek elvezetik a vizet és megoldják a szellőzés kérdését is.

Newgrange egy 79 méter átmérőjű és 12 méter magas kőhalom, melyben 300 tonna kő található, a peremén 97 hatalmas kőtömbökből készült kőszegéllyel. Az építmény 3 sírkamrát rejt, valamint egy 19 m hosszú, keskeny folyosót, melyet 43 egyenesen álló, födémtartó faragott kő szegélyez. A köveket geometrikus ábrák sora díszíti: kígyó és cikcakk vonalak, valamint kettős spirálok. - Egyes feltevések szerint ezek csillagászati jelzések, amelyet az a tény is alátámaszt, hogy a sírkamra folyosója a téli napfordulón, 8 óra 58 perc és 9 óra 15 perc között kivilágosodik.

 

„A mintegy 80 méter átmérőjű halom bejárati kőlapokkal falazott folyosója 19 m hosszú. A folyosó végénél levő kamra legtávolabbi fala 25 m-re van a bejárattól. A folyosó tengelye pontosan olyan tájolású, hogy a téli napforduló idején a felkelő nap éppen végig világít a legtávolabbi falig. A részletes feltárás során kitűnt, hogy a bejárat felett egy kb. 20 cm magas, 1 méter széles, kőlemezekkel védett rés nyílik. Megfigyelték, hogy pontosan a december 21-i napforduló napján, a résen át a napsugarak mintegy 17-18 m hosszan megvilágítják a folyosót. Ekkor a jelenség 17 percig tart, a megelőző és követő napokon már csak éppen felvillan a résen a kelő nap fénye, az év nagy részén át pedig, egyáltalában nem látható a jelenség. A földtengely kis mértékű billegésének következtében azonban a napkelte és napnyugta iránya a látóhatárhoz képest évezredek során kissé eltolódik. Az elméleti számítások szerint 5100 évvel ezelőtt – kb. Kr. e. 3000-3200 körül – a Newgrange földrajzi helyén a napfelkelte helyzete olyan volt, hogy éppen végig világított a sírkamra hátsó faláig! (csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/egyetemes_altalanos/ csillagaszat_a_tortenelemtudomanyban.html - 66k - 5 júl. 2005)

„Newgrange-ben a folyosó nem teljesen vízszintes. Enyhén emelkedik, de nem a halom oldalának szögéivel megegyező mértékben, és S alakot ír le, így a fénysugarat nagymértékben párhuzamosítják, és fókuszálják az oldalfal kövei…

A Newgrange tervezői ráadásul olyan minimálisra tervezték a rést, melyen a napfény bejuthat, hogy Dr. Ray szerint, ha a rés felső széle 20 cm-rel alacsonyabban van, vagy a folyosó néhány méterrel hosszabb, akkor egyáltalán nem jutott volna be a napfény a kamrába.” (Christopher Knight és Robert Lomas: A múlt üzenete 268-9-old)

S, hogy miért építették Stonehenge előtt 1000 évvel ilyen görbén a folyosót? Nos csak a napfordulók megfigyelése önmagában ehhez nem elegendő magyarázat, de Christopher Knight és Robert Lomas: A múlt üzenete c. könyvében ennek is utána járt.:

„A Vénusz a téli napforduló környékén négy éven át hajnalcsillagként, másik négy éven át pedig esthajnalcsillagként, a lenyugvó Nap nyomában bukkan fel. … Az első, második, negyedik és hetedik évben a Vénusz hajnalban, a Nap előtt kel föl. A ciklus másik négy évében este, naplemente után. … A ciklus szinte óramű pontossággal nyolcévenként megismétlődik, 40 évenként pedig, tökéletes a pontossága…

Ennek alapján megtudtuk, hogy a 8 éves ciklus során 4 olyan alkalom lehetséges, amikor a téli napfordulókor a Vénusz a Nap előtt kel fel Newgrange-nél. Mindazonáltal nem minden alkalommal van egyforma távolságra a Naptól, és így fényessége is változó….

Ezen alkalmak között mindössze egy olyan van, amikor a Vénusz felbukkan a newgrange-i fénydobozban, és mint kiderült, ez az az alkalom, amikor a legfényesebb. Ezen reggelen pontosan 24 perccel azelőtt, hogy a Nap közvetlen sugarai betűznének a kamrába, a Nap fénye visszaverődik a Vénuszról, és a fénydobozon keresztül párhuzamos sugárban behatol a newgrange-i kamrába. A kamrát mintegy 15 percre fényesen bevilágítja a teljes Vénusz, a harmadik legfényesebb égitest hideg, acélos fénye. Aztán ahogy a Vénusz kísérteties fénye elhagyja a rést, a Nap meleg, arany fénye tölti be a kamrát, majd az is tovaszáll, és ismét sötétség borul a helyiségre. A Vénusz minden egyéb alkalomkor túlságosan északra kel föl ahhoz, hogy a fénye bejuthasson a gondosan megtervezett fénydobozba…

Mindezeket a valószínűségeket összegezve 1:2080 az esélye annak, hogy a tervező merő véletlenségből alakította így ezeket az elemeket. … Newgrange egy csillagászati megfigyelésekre tervezett precíziós műszer. (Christopher Knight és Robert Lomas: A múlt üzenete 271-2)

 „A folyosó szája előtt egy óriási kő található, amit egymásba fonódó spirálok, szaggatott, V alakú vonalsorok és gyémántalakzatok vésetei borítanak. … A kamra alaprajza keresztet formál, melynek száraiban egy-egy gyönyörűen kimunkált kőmedence található. … A burkolathoz használt kvarcot délről, a Wicklow-hegységből, 70 km távolságból hozták, a legömbölyített gránitköveket pedig északról, Dundalkból, 48 km-ről. Még a szegőkövek és a kamra hatalmas kőtömbjeit is több mint 10 km-ről, Tully Allenből, a megalitokhoz használt szürke wacke-t a legközelebbi bányából szerezték be. Newgrange építése idején a környéket sűrű erdők borították, tehát valószínűleg utat kellett vágniuk a fák között a hatalmas kőtömbök szállításához. …

.. Az építmény kétségtelenül a mérnöki tervezés egyik nagy diadala. A szerkezete bizonyítja, hogy építői még a statikus erők működésével is tisztában voltak, és konzolokkal látták el a tetőszerkezetet a nagyobb stabilitás érdekében.

’A folyosó teteje felső oldalának feltárásakor meglepődve láttuk, hogy minden kőtömbbe rovátkákat vagy csatornákat vájtak (kalapáccsal és vésővel, akárcsak a díszítéseket), hogy elvezessék a halmon átszivárgó esővizet. A rovátkák rendkívül szakszerű elhelyezésének köszönhetően a víz egyik tömbről a másikra folyt, majd a folyosó két oldalán felitta a halmot alkotó föld.’(O’Kelly, C.: Concise Guide to Newgrange, C. O’Kelly, Cork, 1984)

(Christopher Knight és Robert Lomas: A múlt üzenete 257-62.old)

 

„..A Boyne-völgynek ezen a részén további két, hasonló méretű és szépségű, ugyanabból a korból származó folyosós sír található. Ez a kettő, Dowth és Knowth…   Knowth Newgrange-től egy kissé keletre, Dowth pedig nyugatra fekszik, ugyanazon a dombvonulatok. A kanyargó Boyne-folyó északi partján háromszöget alkotó három lelőhely bármelyikéről nézve tisztán látható a másik kettő. A folyó kanyarulatában legalább 40 kisebb halom található….

A Dowth-i halom .. lenyűgöző építmény a mintegy 85 méteres átmérőjével és 13 m-es magasságával. 115 kő veszik körül, és két nyugatra néző kamrája van. Az északi folyosó kb. 8 m hosszú, és egy kereszt alakú, kiszögelléses tetejű kamrába vezet. A halom déli, 5,5 m átmérőjű, kör alakú kamráját egy 3,3 m hosszú folyosón keresztül lehet megközelíteni.

A Knowth-i halomban két folyosó található: az egyik keletre néz, a másik nyugatra. .. A halom megközelítőleg ovális alakú, a hosszabb tengelye 95 m, a rövid pedig 80 m, területe kb. 0,6 hektár.   A halom két folyosója egymással szemben helyezkedik el, és a kelet felé nyíló hosszú járat egy kereszt alakú, kiszögelléses mennyezetű kamrába vezet. A kamra kereszt alakját a folyosó két oldalába vájt alkóvok révén érték el, a belmagassága eléri az 5,7 métert.

A nyugati kamrához egy mintegy 35 m-es folyosó vezet, melynek háromnegyedét egy hosszú, egyenes szakasz teszi ki, ami jobbra fordul, mielőtt elérné a lapos kővel fedett kamrát….

A knowth-i lelőhely igen gazdag vésetekben…”(Christopher Knight és Robert Lomas: A múlt üzenete 262-4.old)

„Knowth esetében úgy tűnik, hogy a napéjegyenlőség idején a felkelő Nap a keleti kamrába, a lenyugvó pedig a nyugatiba világit be.” (Twohig, E.: Irish Megalithic Tombs, Shire Archeology, 1990 (Christopher Knight és Robert Lomas: A múlt üzenete 268..o)

 „A hat évezred óta lakott Knowth és térsége    az egykori temetkezési és rituális központ politikai, katonai, valamint társadalmi színtere is volt egyben. A legkorábbi, fából és vesszőből készült építmények köré az újkőkorban – egy évezreddel később – sírhelyeket létesítettek. A komplexum építői kiváló mérnöki és asztronómiai ismeretekkel rendelkeztek. .. A knowthi folyosókat a márciusi és szeptemberi napéjegyenlőség felkelő és lenyugvó napjához igazították.

Egy Knowthnál feltárt lelet kapcsán dr. Philip Stooke, a Nyugat-ontarioi Egyetem kutatója  ..  arra következtetett, hogy Knowth őskori lakosai nemcsak a napot, hanem a holdat is imádták. Kutatómunkája során aszteroida- és holdtérképeket is készített, véleménye szerint a Knowthnál látható kőalakzat egyike egy négyezer éve készült holdtérképet illusztrál. .. A Guardian 1999. április 22-i számában Stooke a következőképpen nyilatkozott: „Akik ezt a holdtérképet rajzolták, az első természettudósok voltak. Rengeteg ismerettel rendelkeztek a hold mozgásával kapcsolatban. Társadalmuk egyáltalán nem nevezhető primitívnek.” A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a holdfény a sír keleti folyosójába hatolva közvetlenül a kőkorszaki holdtérkép rajzolatra esik.” (John és Anne Spencer: Misztikus és szent helyek 47-48.old.)

 

Sírok-e vagy rituális központok, esetleg csillagászati megfigyelők voltak-e ezek az építmények?

„Dr. Elizabath Twohig, a Corki Egyetem régésze szintén elgondolkodott ezen a rejtélyen:

Alaposan átgondolva a problémát azt kell mondanunk, hogy ezeket az építményeket nem emelhették kizárólag, de még csak elsősorban sem temetkezési céllal. Számos építményben alig találhatók holttestek, és míg néhány esetben az emberi maradványok hiányát meg lehet magyarázni a sírrablásokkal (pl. Newgrange-nél), az összkép mégis az, hogy a népességnek csak nagyon kis százalékát temették el ezekben a „sírokban”.  A megalitikus sírokon kívül nagyon kevés neolitikus temetőt ismerünk Írországban, eltekintve a délkeleti egyszemélyes síroktól. .. Ennélfogva a holttestek alacsony száma azt bizonyítja, hogy a sírok nem egyszerűen halottak elhelyezésére szolgáltak .. A folyosós sírok vésetei további bizonyítékát jelentik annak, hogy a sírokban rítusok folytak; egyértelmű hogy nem pusztán díszítő funkciójuk van, hanem valamiféle szimbolikus jelentőséggel bírtak alkotóik és szemlélőik számára. Számos lelőhely nyilvánvaló elhelyezkedése és hatalmas halma arra utal, hogy le kellett nyűgözniük azokat, akik látták őket, legyenek bár kívülállók vagy a törzs tagjai, akiket csoportszolidaritás szükségességére és a vezetők hatalmára kellett emlékeztetni.” (Twohig, E.: Irish Megalithic Tombs, Shire Archeology, 1990 (Christopher Knight és Robert Lomas: A múlt üzenete 265-6.old)

 

„Nagy-Britanniában az első folyosósírok megjelenése i.e. 3700 körülire tehető. Később ezekből alakult ki a „hosszúkás sírdomb”, melyből Britannia déli részén sokat találtak. A hosszúkás sírdombok felfelé keskenyedő, egyenes vonalú, 100 méter hosszú, 20 méter széles és 2-3 méter magas földhalmok. Általában a sír egyik végén egy kis temetkezési kamra található, amely a domb hosszának mindössze egyhetedét teszi ki. Úgy tűnik, hogy az építmény többi része nem temetkezési célokat szolgált, bizonyára szimbolikus vagy vallási jelentősége lehetett, illetve valamilyen más, eddig nem ismert funkcióval bírt.” (David Furlong: A templom titkai 41.old.)

 

Az aveburyi kőcsoport 11,3 hektáron terül el, és egy 15 m magas töltéssel fogták körbe valamikor i.e. 2600 körül.  A szemben lévő partokon magas töltés húzódik, az egyiknek a kerülete több mint 1 km. A kőcsoport eredetileg mintegy 100 tömbből állt, melyek hatalmas kört alkottak. A kövek borította töltésnek négy bejárata van. A déli bejárattól kettős út vezet a kövekhez, ez az ún. Kennet Avenue, amely eredetileg 2,4 km hosszú volt, és két kis kőkörben, valamint több kerek faépületben végződött. Egy másik bejárattól induló út, a Beckhampton Avenue 2 km hosszan vezetett középre, és annak idején kb. 200 kő határolta, melyekből mára csupán egyetlenegy maradt…

„Az ehhez hasonló henge-építményeket egész Nagy-Britannia területén találunk, bár leginkább az ország nyugati részén elterjedtek. A henge-ek .. kör alakú töltéssel és oldalsó árokkal készültek, ami védelmi célokat nem szolgálhatott. Legtöbb esetben a töltés és az árok néhány lábnál nem magasabb. Aveburynél azonban a földmunkák is jelentősek: az árok eredetileg kb. 10 méter (33láb) mély, míg a töltés kb. 6 méter (20 láb) magas. Aubrey Burn Prehistoric Avebury c. könyvében mintegy 90 ezer köbméterre becsüli a majdnem 1 km hosszú árokból eltávolított mészkő mennyiségét. .. Azt is kiszámították, hogy Aveburynél csak a töltés és az árok elkészítése 250 ember 20 évi munkáját vette volna igénybe. ..” (David Furlong: A templom titkai 21-22.old)

Nyugat-Kennet kőkorszakbeli sírhalma „az Avebury-kőkör közelében, nem messze a Silbury-dombtól található. .. A Brit-szigetek egyik leghosszabb, közel 110 m kivájt sírhalma eredetileg homokkőtömbökből állt, amikre zárókő gyanánt a környéken fejtett mészkőtáblákat helyeztek. A két és fél méter magas sírdomb 3 sírkamrát rejt: mindkét oldalon egyet, a harmadik üreg a folyosó végén található. A legutóbbi vizsgálatok kimutatták, hogy az oldalkamrák pozíciója egy egyenlő háromszög alakzatát adja, a paramétereket pontosan kiszámították: a magasság az alap hosszának kétszerese. A bejárati folyosó egy félkör alakú helyiségen vezet keresztül, az észak-déli tengely mentén hatalmas homokkő pillérek sorakoznak. … A sírhalom építését valószínűleg i.e. 3600 körül kezdték…” (John és Anne Spencer: Misztikus és szent helyek 50-51.old)

 „Avebury mellett Windmill Hillnél (i.e. 3350) találhatók a korból fennmaradt, ma ismert egyik legnagyobb település maradványai több mint 8 hektárnyi területen, peremvidéke körül kiterjedt sáncolással. A település nemcsak kereskedelmi központ – az itt talált cornwalli cserépedények erről tanúskodnak-, hanem rituális és mágikus célokra használt vallási komplexum is volt, amire a földből kiásott fallikus szobrok utalnak. Mintegy 5500 évvel ezelőtt a neolitkori Britanniában a terület több tevékenység központjaként működött.” (David Furlong: A templom titkai 41.old.)

A közelben másik fontos hely a Silbury Hill, egész Európa legmagasabb mesterséges dombja. Nem messze tőle látható West Kennet dombja.

Avebury valószínűleg valamilyen vallási központ lehetett.

A közelben lévő óriási sírdombok és a megalitikus építkezés nagysága, sokakat Egyiptomra emlékeztet, ahol a templomok és a piramisok között felvonulási útvonalakon búcsúztatták el a halott fáraókat..

 

Egyes dolmenekben, tumulusokban találtak emberi maradványokat is. Ezek miatt régészeink feltételezik, hogy az óriási munkák egy része halott őseink nyughelye lehetett. Ám találnak olyan temetkezési helyeket is melyeket egészen biztos, hogy azon vallási célból készítették régmúltunk emberei, hogy megadják halottaiknak a végtisztességet.

Orkney szigetén egy olyan érdekes sírkamrát találtak a régészek, melyet 5000 ezer évvel ezelőtt építettek. Ezt Dr. Beverly Ballin Smith és dr. Colin Richards a Glasgow egyetem régészei állapították meg. Ennél viszont sokkal izgalmasabb az a tény, hogy az időközben előkerült kőfedőlapot úgy lyukasztották át, hogy az azon keresztül beeső fénysugarak pontosan jelezték a sírkamrában nyugvó halottaknak a tél kezdetét és végét. Októberben és februárban a napsugarak a kamrát teljes hosszában megvilágították. A Crantit sír mennyezetét tartó kőpillérekre geometriai mintákat és szimbolikus jeleket véstek. Ráadásul a sírt, amelyet egy domb oldalába vájtak, belül – lóherelevelek módjára – három kamrára osztották, és kővel rakták ki. A központi kamrában állati csontokat találtak, de azok nem embertől, hanem állatoktól származnak. Az egyik oldalsó kamrából kerültek elő az emberi maradványok: egy középkorú asszony, egy fiatal lány, egy gyermek és egy azonosíthatatlanná mállott holttest pihent. Díszítetlen edények töredékei feküdtek mellettük. A neolitikumban a sírkamrákat többször felhasználták: időközönként felnyitották azokat, és újra odatemetkeztek.  … Azt sem tudni még pontosan, kiknek készültek a nagy tumulusok. (sulinet.hu/eletestudomany/ archiv/1999/9914/elsokezbol/rgszet.htm - 5k -)

Ebből a híradásból is az tűnik ki, hogy csak a szerves anyagokra, csontvázakra támaszkodni könnyelműség! Legtöbb esetben egyáltalán nem is sejtjük, hogy melyik népcsoport építhette meg a sírt.  Minden népnél nagy „divat” volt lemásolni elődjeik szokásait, amit – természetesen – elsősorban a fennmaradt építményeknél, síroknál figyelhetünk meg.

Gavrinis szigetén (Bretagne, Franciaország) egy 52 monolitból épített „sírt” találunk, mely 2,6 méter hosszú, 2,5 méter széles és 1,8 méter magas. Az építők először - gondosan! – alapot készítettek, s erre húzták fel „szentélyüket”. Magát a felépítményt hat hatalmas kőlapból képezték ki, és fölé helyeztek egy hatalmas, 3,7 x 2,5 méteres kő fedőlapot így a befedett rész hossza eléri 13,1 métert! Ezek felét csillagászati  jellel díszítették, spirálokkal, körökkel, kígyóvonalakkal… A „szentély” szót nem véletlenül alkalmaztam, hiszen mindig a hit ereje volt olyan erős, hogy embertömegeket legyen képes megmozgatni a cél érdekében. Én személy szerint nem hiszek abban, hogy ezek a hatalmas erőfeszítést igénylő építmények csupán sírok lettek volna. Mindenképpen egy igen szervezett fokú társadalmat feltételez egy-egy ilyen nagy munka végbevitele. Ráadásul a civilizációs fejlettségnek olyan fokán kellett állnia – és ez semmiképpen sem a kőkori, hordákban élő ember -, amely már tisztában van, mint a nagy kövek mozgatásának technikájával, mint az építészet mesterségével. Ráadásul ezeket a köveket a szárazföldről kellett a szigetre szállítani, ami megintcsak igen magas fokú technológiai tudást igényelt.

De a többtonnás kövek mozgatása és felállítása szinte „mindennapos eset” volt 5-6 ezer évvel ezelőtt, gondoljunk csak a Carnac melletti Locmariquer menhírére, mely 21 méter magas és 348 tonna súlyú! Szintén Bretagne-ban Er Lannicon szigetén két kőalakzat található, melyek egy óriási nyolcast formáznak.  Egyik kő-ovális, átmérője 58, illetve 49 méter, melyet „csupán” 49 megalítból alkottak, a másik 9 méterrel mélyebben, 33 kőből áll és 65 méter átmérőjű.

 

„ A szigeteken előforduló helyszínek, mint például a Külső-Hebridákon Callanish megközelítése csak a tenger felől történhetett. Ugyancsak léteznie kellett valamiféle tengerentúli kapcsolatnak Skócia északi partja és Írország, valamint Franciaország nyugati partja és az Ibériai-félsziget között, ahol hasonló helyekre bukkantak. Bármennyire is valószínűtlennek látszik, az egyetlen logikus magyarázat az, hogy i.e. 3000 körül egy népvándorlás zajlott… A kérdés csak az: honnan jöttek ezek az emberek? (David Furlong: A templom titkai 127.o.)

 

Ha a Világ keleti részén is széttekintünk majd, talán rájövünk arra – mindenesetre felállíthatunk egy teóriát arra nézve -, hogy kik lehettek azok, akik ilyen „játékos” módon tudtak dobálózni többtonnás kőtömbökkel. És hogy miért gondolták úgy, hogy ilyen szilárd alapokon nyugvó építményeket kell – valószínűleg óriási erőfeszítéssel – építeni?

Mindenesetre egy bizonyíték ezzel kapcsolatban már előkerült, nevezetesen az, hogy Knowth-nál és Newgrange-nél, valamint Windmill Hillnél – és még valószínű számos más helyen - is phallosz alakú kőtárgyak kerültek elő, ami Indiában Shiva isten egyik jelképe.

De néha kétféle stílust, vallási felfogás különböztethetünk meg. Ezek néha keverednek egymással, ám egyértelmű, hogy az őslakosságnak – a ’behozott’ hit ellenében – volt egy anyagistennő kultusza is. Newgrange építményénél a hitek egymásra hatása figyelhető meg:

 „Chris .. Newgrange folyosójának és kamrájának alaprajzát tanulmányozva úgy látta, mintha az nagyon hasonlítana a női ivarszervekre. A későbbi geometrikus épületekkel szemben a megalitikus épületek rendelkeztek valamilyen szerves jelleggel, ami inkább tudatosnak, semmit a tervezői naivitás termékének tűnik. Az bizonyos, hogy a Newgrange építői bebizonyították, hogy képesek nagy, egyenes, vízszintes falakat és bonyolult fordulókat építeni, a beltéri formáik azonban szinte állatias könnyedségűek.” (Christopher Knight és Robert Lomas: A múlt üzenete 277-8.old.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.