Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyfelől tehát nehézséget okoz, hogy a történet előtti idők utolsó szakaszáról nem tudunk egységes, tiszta képet nyerni, másfelől viszont az ejt zavarba, hogy az Óbirodalom az egyesítéskor szinte "készen", a magasabb műveltség lényeges attribútumainak birtokában lép a történelem színpadára.

A történetileg rögzíthető első uralkodó, Mena (Menés, 3400-3200 közt) alapítja minden jel szerint az új közös fővárost, Men-nofert, "a Fehér Korona falá"-t (görögösen Memphist), de ekkor már álltak a régi fővárosok, Neheb (Hierakonpolis), Butó,  … Onu (Heliopolis), Abotu (Abydosz), El-kab, This, Tanis…..”

(Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv) (.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/muvtort/varkonyi/html/03.htm+Hierak%C3%B3npolisz&hl=hu&lr=lang_hu)

 

Mivel tudósaink ilyen határozatlanok és a régészet sem tudja megmagyarázni e civilizáció hirtelen ’felnövését’, akkor próbáljunk meg mi felállítani egy történelmi lehetőséget. A sok vándorló csoport között, mindenképpen érkeznie kellett ide egy fejlett civilizációs kultúrát magával hozó népcsoportnak, mely továbbfejlesztette és betanította az ide áramló nomád pásztorokat, földműveseket. Mivel erre vonatkozóan régészetileg nem találhatunk nyomokat (a csontvázak nem mesélnek), ezért a vallási szövegekben próbálunk kutakodni.

 

„Az egyiptomi időkoncepcióban (fogamzás) …megszámlálhatatlan alkalommal előforduló neheh és djet terminus (időtartam) esetében …. olyan komplex fogalmakkal van dolgunk, melyek megfelelőit másutt hiába keresnénk. Általában az "örökkévalóság" és "öröklét" fordítást alkalmazunk.

Ez a vonás nyer részletesebb kifejtést a Halottak Könyve 17. Fejezetében, ahol az örök megújulás mesés madarával, a főnixszel azonosított Ozirisről azt mondják: "Én vagyok a Héliopolisban levő főnix, felülvizsgálója mindannak, ami létezik.” …a létező: a neheh és a djet. Ami a nehehet illeti, az a nappal, ami a djetet illeti, az az éjszaka."

Neheh és djet ebben a szövegben, mint két napszak szerepel, de természetesen a napok összességének viszonylatában. …

"Ami a tegnapot illeti, az Oziris, ami a holnapot illeti, az Ré" - olvassuk a Halottak Könyve 17. fejezetében. A múlt, az éjszaka, a djet Oziris-hoz társul, a fény, a jövendő, a neheh Réhez.

…. Ezt a két absztrakt fogalom azonos lehet még Suval (neheh) és Tefnuttal (djet), aminek lényegi mondanivalója az, hogy nem őspríncipiumok, csak a teremtés folyamatának megkezdődése után, a második fokozatban nyernek létet.

Neheh és djet, bár a köznapi és történelmi távlatú időn nagyságrendben messze felülálló és ezektől minőségileg is különböző időfogalmak - mégis végesek, határaik vannak, mint az egyiptomi szövegek ezt kifejezik, az ősisten teremtette őket.

Amon "a legelső ős, aki megalkotta az ősisteneket. Ő az Örökkévalóság (Neheh), aki megkezdte az örökkévalóságot (neheh), az ő szíve teremtette meg az öröklétet (djet)." … Mérhetetlenül hosszú tartamot jelölnek - annak múlt és jövőbeni aspektusát -, … de a kezdet- és vég nélküliség képzete idegen tőlük.

Egyiptomi felfogás szerint,..  az egyszer megteremtett világnak valamikor - erre határozott időpontot nem jelöltek meg - meg kell semmisülnie.

Az egyik koporsószövegben Atum millió évekről beszél, amíg bekövetkezik az, hogy Ozirissal lakik majd együtt, s a világban minden megsemmisül. A világ vége a teremtéssel ellentétes folyamat, ugyanazok a fő mozzanatok ismétlődnek meg fordítva, ellenkező célzattal.

A Halottak Könyve 175. fejezetében hangzik el Atum - a teremtő - drámai jövendölése: "Én pedig mindent meg fogok semmisíteni, amit megalkottam és a föld majd visszatér az ősvízbe, az áradatba, ahogyan kezdetben volt. Én maradok meg Ozirissal, miután más alakokat veszek fel, kígyókét, melyeket emberek nem ismernek és az istenek nem látnak."

Helyreáll a kezdeti állapot, a földet elborítja a víz, a teremtő őserő azonban elpusztíthatatlan, s ugyancsak túléli a katasztrófát Oziris is. ..

A Halottak Könyve 175. Fejezetéből derül ki, hogy a világpusztulást végső soron az ősi harmónia megbomlása, az Ősbűn okozta. A világ vége mozzanataira sok szövegben van utalás. (Ég meghasadása, leszakadása, a Nílus-part hegységeinek egyesülése.) Az Ősvízből felcsapó láng az első napfelkeltének most már a pusztulást hirdető megismétlése.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy míg a teremtés a differenciálódás különböző lépcsőfokain át lesz teljessé, a világ vége az elemek újraintegrálódásával jár együtt. Oziris és Atum továbbélése mindnek megsemmisülése után, egy neheh utáni lét feltételezését foglalja magában. És itt érkezünk el az egyiptomi örökkévalóság-képzet egy magasabb fokához, egy felsőbb kategóriájához, ahol a jövő irányában már valóban nem lehet végről, határról beszélni. Eszerint - ellentétben azokkal a szövegekkel, melyek djet határait, végét említik - volt egy olyan vallásfilozófiai koncepció is, mely bár djet többnyire a múlt, Oziris-Djethez a vég nélküli jövőt társította.

Az örökkévalóság fogalmának tartalmát, …. az egyiptomiak sem tudták önmaguk számára egyértelműen megfogalmazni. Bár a túlvilági fennmaradását remélték, előttük is felmerült ennek az eszmének ijesztő arculata, hosszú ideig kívántak élni, 110 évig, de nem kívánták az örök földi létet….

Az örökkévalóságot nem emberre, de nem is az istenekre méretezték. …

Ptahhoz így szólnak egyik himnuszában: "Bejárod az öröklét (djet) útját." (Berlini Ptah-himnusz.) De nemcsak djet-nek van térbeli aspektusa, hanem az időnek általában is. Ez abból látszik, hogy időfogalmakat jelentő szavak után némelykor térre utaló determinatívumot írnak.

A fáraókori időfelfogásban tehát egy lineáris történeti és egy ciklikus természeti vonal kombinálódik - mint ezt S. Morenz is megállapította. (Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája című könyvéből származik (Osiris kiadó) 

 

Ez a vallás kiforrottan és készen került a szemünk elé már az Ó-birodalom korszaka elején.

Ez a tény mindenképpen azt sugallja, hogy nem egy önmagában kialakult vallási rendszerről van szó, hanem egy átvett vallási formáról.

 

Az egyiptomi vallás leginkább a hindu valláshoz hasonlítható, mely – és ennek a tézisnek a helyességét majd az ’Indiai’ részben tárgyaljuk – ekkor már teljesen kifejlett állapotában volt. Bizonyítékként szolgálhat még az is, hogy a hindu vallás a legrégebbi Földünk történetében.

Hasonlítsuk hát össze a két vallás hittételeit. Mindehhez két olyan ’segítőtársat’ választottam, akikből az egyik nevezetesen Kákosy László az egyiptomi vallástörténet szakértője; a másik a hinduizmus nagy ismerője Schmidt József. Mindketten igen jelentős munkásságról tettek tanúbizonyságot szakterületükön.

 

„A testben vagy attól függetlenül létező, de az emberi egyéniség részét képező szellemi szubsztanciákba vetett hit eredete Egyiptomban is - mint a világ más területein - az őskor homályába vész. A piramis szövegekben már differenciált, a mai monoteista vallásoknál sokkal bonyolultabb lélekelképzelések állnak előttünk. A három leggyakrabban előforduló szó a lélekformára a következő: ba, ka, ah.

Közülük a ba a legkönnyebben megfogható, hiszen alapja a világ különbözőbb vallásaiban fellelhető lélekmadár. Ősi elképzelések szerint a ba-lélek az égbe szárnyal, a csillagok közt van a lakhelye, hiszen maga is csillag eredetű. A ba rendkívül összetett fogalom, a szót többes számban erőt jelent. Ezért az ember belső energiájának vagy erő megnyilvánulásának fogható fel, de kifejezi az isteni erőt, isteni lényegét is.

(Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája; Osiris kiadó)

„A ba szó jelentheti egy-egy isten megjelenési formáját is. Olyan szövegekben, ahol különböző istenek egymáshoz való viszonyáról, azonosításáról van szó, gyakran olvashatjuk, hogy X isten Y istennek a ba-ja. A főnix, a mesés napmadár szerepelhet pl. Re lelkeként is.”

(Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban 16.o.)

 „A ka a képeken mindig antropomorf (emberszabású), az ember kivetülése, szellemi hasonmása. A templomok falain a királyi ka gyakran megjelenítik az uralkodó mögött. Ilyenkor kisebb termetű, mint az ember, fején viseli a ka hieroglif jelet és a király egyik nevét. A kezében tartott jogaron a király feje látható. Közember mellett életében soha nem ábrázolják a ka-t, csak halála után találkozik vele. Ekkor a ka veszi át az életfunkciókat, tulajdonképpen neki adják a halotti áldozatokat. A ka hieroglif jele, a két könyökben meghajlított, feltartott kar nem sokat árul el. A jel régebbi képén a hüvelykujjak még összeérnek.

(Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris kiadó)

„A ka egyszerre születik az emberrel, a templomábrázolások szerint Chnum kosisten egyszerre alkotja meg mind a kettőt fazekas-korongján. A ka halhatatlan, és a földi lét befejezése után is biztosítja az egyén számára az örök fennmaradáshoz szükséges életerőt.” (Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban 15.o.)

 

Az indiai vallás filozófiában, az upanisadokban ezt úgy fogalmazták meg, hogy az Atman (az önvaló változatlan alapja; egyszerűbben a halhatatlan lélek) és Brahman (minden létező dolog mögött meghúzódó, örökké változatlan abszolútum) egy és ugyanaz.

 „Az atman voltaképpen "lehelet, lélegzet", aztán az ember "saját személye, saját teste", "saját maga" (ellentétben a külvilággal) s leggyakrabban "lélek", az ember voltaképpeni énje, igazi valója (ellentétben a testtel). (Schmidt József: Az ind filozófia Genius Könyvkiadó, Budapest, 1923 Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár) 

„Az atman a lélek egyik neve. Örökkévaló, tehát mentes a születéstől és a haláltól. Méretét a hajszál végének tízezred részéhez hasonlítják, amely olyan parányi, hogy közönséges felfogással nem is lehet érzékelni. Amikor a test meghalt, a lélek túléli azt.” Terebess Ázsia Lexikon

 

A Cshándógja-upanisadban ez a tanítás egy híres kifejezésben összegződik: Tat tvam aszi (Én az vagyok). Azaz Brahman, a világegyetem alapja azonos az Atman-nal, az egyén önvalójával.

 

Egyszerűbben: a ka az egyiptomi vallásban a lélek, ugyanaz mint az atman fogalma az ind vallásban.

 

Egyes egyiptomi papirusok a hindu mitológiára ’hajazva’ mesélik el a teremtés történetét. Az ősvíz képe, a kígyó szimbóluma, mely az ősvízen nyugodott, és az ebből kikelő lótusz, melyen Brahma a’ teremtő’ ült, meglepő hasonlatosságokat mutat egyes egyiptomi teremtéstörténetekkel.

„Kezdetben mindent az Ősvíz (Nun) hullámai borítottak. ’(Még) nem keletkezett az ég, nem keletkezett a föld, nem teremtették meg a talajt és a férgeket azon a helyen.’..

A teremtés kezdetekor lótuszvirág tűnt elő az Ősvíz habjai közül, kelyhében az ifjú Napistennel. Mikor az először kinyitotta a szemét, akkor világította meg először a fény az őskáosz sötétségét.” (Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban 17-8.o.)

„Egy másik teremtéstörténet szerint Uatset kígyó volt az első lény, aki körültekergőzött az ősvizekből felbukkant lótuszvirágon. Lótuszvirágból születettnek nevezik Horust is, ezért díszítették lótuszfejes oszlopokkal a templomait. A lótusz-oszlopon sziszegő kígyó Uatset, Horus egyik segítőtársa, vagy maga Horus. Az egyiptomi Halottak könyvében több fejezet is van, amelynek címe: Lótusszá válás. Persze nem akármilyen lótuszról van itt szó, hanem Nofertumról; az elhunyt a teremtő isten képességeit és a neki kijáró tiszteletet kívánja magának. Mut-hetep pl. ezt mondja magáról:

"Fölkelek, mint Nofertum, a lótuszvirágban született, ott állok Re orrlyukai mellett..." (Mut-hetep papirusa, British Museum 10,010, 8. lap)

Nebseni, az írnok, ebben reménykedik:

"Re utat nyit az írnok Nebseninek, hadd kövesse Nofertumot, a lótuszt Re orrlyukainál." (Nebseni papirusa, British Museum 9900, 19. lap)

Nu papirusát egy bordás oszlopra helyezett lótuszvirág-oszlopfő díszít, és az elhunyt ezt mondja magáról:

"Én vagyok a tiszta lótusz, amely a Re orrlyukaiból előtörő isteni ragyogásból fakad. Utat törtem, előre megyek, megkeresem Hórust. Tiszta vagyok, végigmegyek az alvilági mezőn." (Nu papirusza, British Museum 10,477, 11. lap)

(govindananda.mdo.hu/napkelet/lotusz.php)

 

De rendkívüli hasonlóságot fedezhetünk fel a két vallás között a világvége koncepciójában is.

„Az egyiptomi világnézet … a teremtést állandó folyamatnak fogja fel, s ennek állandó megismétlődésében közvetve a világ örök fennmaradásának biztosítékát látja. …. az istenek léte is a világhoz kapcsolódik, annak megsemmisülése után legtöbbjüknek szintén el kell tűnnie.” (Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban 19-20.o.)

A hindu mitológiában az istenek szintén nem örök életűek, a világvégén, mely ciklikus időközönként – időben pontosan meghatározva - megismétlődik, ők is semmivé lesznek. A teremtőn (mely Egyiptomban Oziris, Indiában Brahma), és a világot átható erőn kívül (Brahman) minden visszatér a kezdeti nyugalmi állapotba, Brahman éjszakájába.

„A világ fönnállásának négy korszaka van: Krta-, Tréta-, Dvápara- és Kali-juga, amelyek  … fokozatosan rosszabbak, s együttvéve egy 4.320.000 éves mahá-juga nevű nagy korszakot alkotnak. A világ fönnállásának e hosszú periódusára a világ-nélküliségnek épp oly hosszú szaka következik, erre megint egy fönnállási periódus és így tovább a végtelenségig.”

(Schmidt József: Az ind filozófia Genius Könyvkiadó, Budapest, 1923 Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár) 

 

Egy másik meghökkentő hasonlóságot vélhetünk felismerni a világ ’belső’ születésével kapcsolatban is. A belsőn most azt értem, hogy nem a külső ábrázolási forma a szempont (ősvíz, lótusz, stb.), hanem már a vallás-filozófiai eszme körébe tartozó teremtés-történet felé fordul figyelmünk.

„(Egyiptomban) a teremtő ’Szó’ különböző összefüggésekben és keretben fordulhat elő. Az ún. ’Memphisi teológia’ szövegében Ptah, Memphis főisten jelenik meg teremtőként, aki kimondja a szívében támadt gondolatot, és így hozza létre a világot. Az irat i.e. 8. sz. végéről, Sabaka király korából származó másolatban maradt ránk, legalábbis egyes részei azonban kétségtelenül az Óbirodalom idején keletkeztek. ..

A szó és a gondolat, mint teremtő princípium, Hu (Szó) és Szia (Felismerés) néven, mint istenség is szerepel a vallásos szövegekben. Egy piramisszöveg szerint, Szia Ré jobbján ül, és ő birtokolja az istenkönyvet. Hu és Szia a Nap bárkájában is feltűnik. Legtöbbször azonban Atum teremtő isten társaságában képzelik el őket. ’Kik ezek az ősi istenek? Hu és Szia ők, kik naponta az én atyám, Atum mellett vannak.’

..A szóval való teremtés .. magába foglalhatja a creatio ex nihilo (semmiből való teremtés) eszméjét.”

(Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban 23-24.old)

 

Ugyanez vonatkozik a hinduizmus vallás-filozófiára is, ami azért meglepő, mely nem tudunk más oly ősi népeket felsorolni, ahol ilyen korán forrott ki ennek a meghökkentő nézetnek az eszménye.

„… Rig-védában valóságos filozófiai himnuszok is vannak (X. 72., 81., 82., 90., 121., 125., 129.), amelyekben .. derengni kezd a mindenegység hajnala.

A himnuszokban az alkotó istenek sokasága helyébe egy minden istentől különböző s minden isten felett álló isten lép, aki részint alkot, .. részint teremt, s már nevével is elárulja, hogy tisztán bölcseleti elvonás alkotása. Két himnuszban "a mindent alkotó" Visva-karman a világépítő-mester, aki "az eget és földet egymaga összekovácsolja" (Rv. X. 81. 3.). … A brahman előfutára  ..  egy himnuszban (Rv. X. 125.) Vács, "beszéd", t.i. a Védában megtestesült szent beszéd, a brahmanhoz hasonlóan az isteneket hordozó és mindent teremtő princípium, amely aztán a brahmanákban a teremtő Pradsá-pati társa, de néha személyes hordozója felett áll s olyanféle szerepet játszik, mint  … a János evangéliumában fellépő logos, "az ige".”

„Mímánszá .. tárgya a Véda. A Véda pedig az ind teológia szempontjából két részre oszlik. Ezek a részek  .. Deussen szerint úgy viszonylanak egymáshoz, mint az ó- és új-szövetség. …

Bölcseleti értékét eléggé megvilágítja az a tétel, hogy a helyes megismerés egyetlen eszköze a teremtetlen, örökkévaló sabda, tulajdonképpen a "hang" - technikus értelemben olyan szóbeli közlés, amely autoratív forrásokon, elsősorban a teremtetlen, örökkévaló Védán alapul.

A Mímánszában a Véda tartalma bizonyos kategóriákba van beosztva s minden téma nagy logikai elmeélről tanúskodó módszerrel van tárgyalva. … Azonkívül mímánszá-tanok indokolása végett, … bölcseleti természetű kérdések is kerülnek elő. Ilyen az-az  …. állítás, hogy a hangok, tehát a szavak is örökkévalók, úgyszintén a szónak összefüggése a jelentésével: a szó és jelentés kapcsolata nem emberi megegyezésen alapul, hanem a jelentés természettől benne lappang a szóban. …

A hang örökkévalóságára vonatkozik a Mímánszá-dogma. A brahman mindenben meg van testesülve nem csupán a különböző lényekben, ..  hanem a Véda (= brahman) minden egyes szavában ..  is. A brahman az egyedüli létező, a létezőnek fogalma is: minden generikus, speciális és individuális fogalomban inherál s valóságot ad neki. A fogalom nyelvi megjelölése, pedig a szó. A szó (illetőleg a benne megtestesült brahman) teremtő princípium, s ha a brahman egy-egy világkorszak kezdetén pl. újra meg akarja teremteni a lovat, csak a Véda asva = "ló" szavára gondol, s ezzel megteremti a szónak megfelelő    lényt.”

(Schmidt József: Az ind filozófia Genius Könyvkiadó, Budapest, 1923 Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár) 

 

Lássuk most az ős-egyiptomi vallás második legfőbb istenét. Vajon Őt is megtalálhatjuk a hinduizmus gazdag tárházában?

„..Vannak az egyiptomi felfogás szerint hatékonyabb, hatalmasabb (erők) is, melyek nem emberi, hanem kozmikus méretekben érvényesülnek. Ilyen mindent átható ősenergia a Heka, a varázserő, amely előtt "nyög az ég és megremeg a föld". Az élet világában és a halál után egyaránt jelen van, a túlvilágra menőnek is szüksége van varázserőre s az egyiptomiak féltek, hogy ezt esetleg gonosz lények elrabolhatják tőlük a másvilágon. Heka általában láthatatlan, de fényként is manifesztálódhat. A szemléletességre törekvő egyiptomi vallásfilozófia isten alakjában személyesítette meg a varázserőt. Heka istent már az óbirodalom korából ismerjük, például Sahuré halotti templomából, ahol Thot mellett áll. Ő az első az itt látható istenek sorában. A varázserő tehát a bölcsességhez társul… 

Az egyiptomi világnézet egyik középponti kérdéséhez vezetnek el azok a képek, ahol a Varázslat és a Legősibb varázslat a Napisten bárkájában kapott helyet, más istenek vagy elvont fogalmak társaságában. Az ő ereje volt szükséges a túlvilágon veszélybe kerülő Nap-bárka megmentéséhez. Ha a Nap sem nélkülözhette Heka segítségét, felvetődik a kérdés, vajon az istenek fölött álló, őket irányító erőnek képzelték-e el az egyiptomiak. "Én vagyok az, aki élteti az isteni kilencséget, én vagyok az, aki (ha) akar, cselekszik, az istenek atyja. Az enyém volt minden, mielőtt ti keletkeztetek, istenek, ti, akik engem követve szálltatok alá. Én vagyok a Varázslat." A Varázslat hosszú, ünnepélyes kinyilatkoztatásának egy másik helyéből kiderül, hogy közvetlenül az ősisten után született, tehát megelőzte a többi istent, s joggal nevezi magát ezek atyjának.

A Merikáré részére írt tanító iratban, mely körülbelül egykorú az előbbi szöveggel, az államrend stabilizálására és az ideológiai megnyugvás elősegítésére irányuló törekvésnek megfelelően, ajándéknak tüntették fel a varázserőt, melyet a Napisten adott az emberiségnek: "Megalkotta számukra a varázslatot fegyverül, hogy távol tarthassák az események karját.". A varázslat itt nem isten, hanem olyan erő, mellyel a legfőbb istenség rendelkezik. ..

Heka azonban sohasem vált egyértelműen istenné, az istenvilágba való beépítése ellenére is megőrizte absztrakt vonásait.”

(Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris kiadó)

 

„.. Indiában …. uralkodik az a hit, hogy egyes, az istenekkel közeli viszonyban álló embereknek természetfeletti erejük és hatalmuk van: imáik varázsmondásokká, rituális cselekvényeik varázslatokká, ők maguk varázslókká válnak. A Véda, a brahmanizmus szentírása, szaturálva van ezzel a felfogással. …

Az egész Véda nevű szent irodalomnak négy része van, a Rg-véda, Atharva-véda, Száma-véda és Jadsur-véda. … A brahman eredetileg, mint az Atharva-védában még gyakran, kétségkívül "varázslat", "varázserő" jelölésére szolgált... Az Rg-védában a brahman általában amúgy "ima", de itt sem az áhítat is istenhez emelkedés szava, hanem sámanisztikus varázsmondás, amellyel a pap az istenektől mindent elérhet, sőt kierőszakolhat.

A Rig-védában vagy két tucat himnusz a varázslat körében mozog, az egész Atharva-védában a varázshit fojtó és komor atmoszférája uralkodik, a Jadsur-védában és a bráhmanák irodalmában az áldozat és az ima, … sámanisztikus varázseszköz s a papok valóságos sámánok, sőt az ind filozófia centrális eszméje, a brahman, eredetileg maga sem volt más, mint varázslat, varázserő.

(Schmidt József: Az ind filozófia Genius Könyvkiadó, Budapest, 1923 Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár)

 „A Rig-védában a brahman általában a. m. "ima", de itt sem az áhítat is istenhez emelkedés szava, hanem sámánisztikus varázsmondás, amellyel a pap az istenektől mindent elérhet, sőt kierőszakolhat. A brahmanizmus virágkorában aztán a brahman az a természetfeletti erő, amelytől a Véda (= brahman) a szentség nimbuszát nyeri, amely által a papság (= brahman) s az egyes pap (= brahman v. bráhmana) földi istenséggé s az áldozat mindent leigázó hatalommá lesz, - tehát az ima, a papság és az áldozat szentségének és misztikus hatalmának forrása. Ez a kozmikus potencia aztán úgy szerepel, mint személytelen istenség, amely eleinte az istenek színvonalán áll, de csakhamar fölébük emelkedik - előbb mint Pradsápati isten első teremtése, majd mint önmagától való teremtő princípium, minden lét kútfeje.” (Schmidt József: Az ind filozófia)

 

 

A démonok, melyeket rémesre torzított fejekkel ábrázolnak még ma is a hindu vallás szobor és képgyűjteményében, szintén nem ismeretlenek az egyiptomi vallásban:

 „ A vallásos szövegekben néha csak nevük és külsejük alapján lehet a démonokat és isteneket megkülönböztetni, bizonyos csoportoknak azonban külön megjelölésük is volt. Ezek közé tartoztak az ’istenek követei’, ahol az elnevezés az angyal szó eredeti értelmével (angelosz-követ) állítható párhuzamba. Az ’istenek követei’ az egyiptomi vallás legrégibb időktől kimutatható lényei közé tartoznak, - már a piramisszövegekben is olvasható ez az elnevezés.  ..Az istenek követei az egyiptomi vallásban félelmet keltő, bajt hozó lények, akikkel a találkozás a földön és a másvilágon egyaránt végzetes lehet. (Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban 54.o.)

 

Az ind vallásfilozófia, melyet az upanisadokban örökítettek meg írásban először, persze sokkal később íródtak, mint az egyiptomi vallási szövegek hieroglifákba kódolt jelentései. Bár az egyiptomi civilizáció előtt már több ezer évvel létező indus-völgyi civilizáció írását (mely megelőzte a szankszrit nyelvet), még nem sikerült megfejteni, ezért nem tudhatjuk biztosra, hogy az indiaiak (vagy inkább: egy elvándorolt csoportjuk), hatott-e a Nílus völgyi civilizációra. Mindenesetre – és ezt komoly szakemberek állítják – a vallási alaptételeket is ’készen hozták’ magukkal az ide érkező népek, vagyis mivel több helyről is érkeztek Egyiptom jövőbeli földjére, közülük az egyik. S ha a Nílus-völgybe bevándorolt csoportok között a legerősebb és ideológiájában legfejlettebb nép az indiai földrészről érkezett, akkor bizton állíthatjuk, hogy az ő vallásuk volt az alapja az egyiptomi hit kifejlődésének. Ebben az igen korai időszakban főleg az anyaistennő kultuszát, valamint a természeti vallásokat ismerjük, melyekre semmiképpen sem egy elvont, elérhetetlen, misztikus isten és filozófiai szintű vallási tételek voltak jellemzőek. A bölcselet eme mélységét csak az a nép érhette el, melynek lehetősége volt egy igen hosszú fejlődési, civilizációs időszak megélésére. Az indiai földrész fejlődése már i.e. 9000-ben bizton megkezdődött, de titkaira majd később derítünk fényt.

 

Mivel indo-európai vándorlásokról, melyek mint a Közel-Keletet, mint Európát érintették már tudunk (ráadásul több időintervallumot is ismerünk), akkor semmi csodálnivalót nem találunk abban, hogy egy ilyen ősi nép befolyásolni tudta az új kőkor egyik civilizációját. Bár mindehhez kellett egy fogékony közeg is, hiszen a nagy ind népvándorlások ellenére sem terjedt el vallási filozófiájuk. Talán pont egy olyan ’vallási’ csoportjuk érkezett annak idején a Nílus partja mellé, mely képes volt erősen befolyásolni a többi csoportot is? Mivel mindez már csak találgatás, ezért abba is hagyom ezt a fölösleges eszmefuttatást…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

egyiptomi-ind közös forrás

(Sz.Cs., 2014.02.23 20:21)

Kedves Szerző! :)
Nagyon érdekesnek találom írásait, melyből az derül ki számomra, hogy az emberi lét és kultúra eredetét a védikus időkre visszavezetve próbálja bizonyítani, minden ősi kultúrával egybevetve. Persze nem egy könnyű téma, nagyon szétágaznak a szálak, de azt hiszem kell lennie egy ősforrásnak, melyből minden szerteágazik, és minden korban megállja a helyét. További kitartó kutatást! :)

Főnix és a pelikán

(Klaus Matefi, 2011.11.04 09:02)

Ajánlom szeretettel minden érdeklődőnek a "Főnix és a pelikán" tanulmányomat:

http://klausmatefi.forumprofi.de/vallas-ezoteria-forum-f11/f%C5%91nix-es-a-pelikan-t92.html

2100 Gödöllő, Palota-kert 14.Vi.2.

(Lencsés György, 2011.08.29 18:16)

Mi a latin kifejezés arra, amikor egyik vallás átvesz egy másik vallásból tétlet vagy szokást?

kerei51@freemail.hu

(Kerei Gusztáv, 2011.03.02 21:10)

Nem vagyok egyiptom-b.zi, tehát szakértő sem. De azért engedtessék meg, hogy hozzászóljak. Elég nehéz elképzelni, hogy a primitív afrikai feketék bármilyen civilizációt is létre tudtak volna hozni. Piramis helyett csak sárkunyhót építettek/építenek.
Tutankhamun R1b-s haplocsoportja?
Senusret III., Ahmose, Thutmose I sztéléje?
Redford? Stuart T. Smith? Az ő általuk is képviselt álláspont?