Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az elismert matematikatörténész, A.Seidenberg, miután tanulmányozta az egyiptomi piramisok és a mezopotámiai erődök építésénél alkalmazott geometriát, arra a következtetésre jutott, hogy ezek egy átvett geometriát tükröznek, mégpedig a védikus Sulva-sútrákból átvett geometriát. Ha ez így van, akkor a tudás ("véda"), amelyen Harappa és Mohenjo-Daro építészeti szerkezete alapszik, nem lehet későbbi, mint a civilizáció maga.”

( Seidenberg, A.: "The Geometry of the Vedic Rituals" In: Agni: The Vedic Ritual of the Fire Altar.Vol. II, ed. By Frits Staal, Berkeley, Asian Humanities Press, 1983, pp. 95-126.

Seidenberg, A.: "The Origin of Mathematics" In: Archive for History of Exact Sciences. Vol. 19, No. 4 (1978). Pp. 301-42.

(http://www.szkepszis.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=45)

 

Nemrég fedezték fel Mehrgahr-t, mely i.e. 7000-től lakott volt, több ezer éven keresztül, így az indusvölgyi civilizáció bizonyíthatóan jóval régebben kezdődött, mint azt eddig hitték. A Mehrgarh-ban talált leletek városi kultúrára mutatnak. A New Scientist című tudományos szaklapban arról számolnak be amerikai kutatók, hogy olyan őskori fogmaradványokat találtak, melyeket egyforma, szabályos kör alakú lyukak láthatók. – Persze ezen már nincs mit csodálkoznunk, hiszen a világ számos részén találtak ilyen leleteket. (Mint azt az Kezdetek részben tárgyaltuk is.) – Ebben a felfedezésben csak az a lényeges, hogy ez a távol-keleti civilizáció is fel tud mutatni régészeti leletei között ilyen fejlett orvosi technikára utaló bizonyítékokat.

 

„A Bolán szoros köti össze az Indus-völgy nyugati részét Beludzsisztán és a mögötte fekvő fennsíkokkal. Mehrgahr a szoros lábánál fészkel a hordalékos Kachi-síkságon a Bolán folyón túl. Ez egy jól kiválasztott hely: védett fekvés; sok víz; alkalmas a földművelésre; és jó tranzithely bármiféle kereskedelemre vagy utazásra az egyik oldalon a hegyek és a másikon az alföldek és az Arab-tenger között. …

Az elejétől fogva szabályos méretű (33x14,5x7 cm), jól elkészített sártéglával építkeztek és bizonyos épületeket a fő irányok felé tájoltak. Sok építmény egyszerű lakóház viszonylag erős, két sor egymás mellé felállított téglából álló falakkal és padlókkal, amelyeken az ősi nád-alapozás helyenként kivehető. Ezen lakóházak átlagmérete kicsi, csak 5x4 m, és mégis ezeket gyakran kisebb szobákra osztották fel…”

( Graham Hancock: A mélység titkai 184. old)

„..Mehrgahr első betelepülői  … kevés rezet használtak, … a kezdeti, kovából formázott szerszámaik között találunk sarlópengét is annak jellegzetes fényességével, ami a termény aratásakor használt szerszámokra jellemző. Textilt szőttek; kosarakat készítettek, amiket néha vízállóvá tettek bitumennel; árt, spatulát és tűt készítettek csontból; jól fejlett gyöngykészítő üzemmel rendelkeztek, kicsiny korong alakú gyöngyöket állítottak elő szteatitból, hordó alakú gyöngyöket kalcitból és fényezett kagylóhéjból készült karkötőket; dentálium kagylót – hosszú üreges csövek, amelyek természetes gyöngyöket formálnak – is találtak Mehrgahrban. Ezek a kagylók a Cambay-öbölben honosak. Van bizonyíték a kapcsolatra a parti részekkel és messzi kereskedőhálózattal, amit tengeri kagylók, lapis lazuli és türkiz jelenléte bizonyít a legkorábbi sírokban is.

A legkorábbi síremlékek említése egy másik titkot vet fel, ami Mehrgahr első lakóit és alapítóit övezte. A hely későbbi lakóival ellentétesen nagy gonddal és szertartással temették el halottaikat. A testeket óvatosan egy „görbült” vagy embriószerű helyzetbe, fejükkel kelet, lábukkal pedig nyugat felé igazították őket, a személyes tárgyaikat köréjük rakták, néha még ételt és italt is kíséretként arra az útra, amit világosan a lélek valami élet utáni utazásának gondoltak. Ilyen temetések – összesen 166 – rögtön az I/A periódus elején kezdődtek, és több mint ezer éven keresztül, egészen a II/A periódusig folytatták, mielőtt fokozatosan elhagyták volna.”

 (Graham Hancock: A mélység titkai 186.old)

Mint láthattuk régészeink a fémek felhasználási sorrendjét is a civilizációs tudáshoz kötik. A vasat – a világ más részeivel ellentétben – már i.e. 1000 előtt is használták az indiai kontinensen, amire bizonyíték, hogy Kasmírban és Dvárakában találtak i.e. 1500-nál régebbi vasat is. Dél-Bihárban és Ráncsi közelében már igen régóta folyik a vasérc kitermelése. Mehrauliban, egy Ambálá melletti hegyen találták azt a 23 m magas vasoszlopot, melyet II. Csandragupta (376-415) emlékére állítottak, (most Delhiben található) és amely egyetlen darab vegytiszta vasból van.

Baktay Ervin írta: "A mecset udvarának közepén mered a híres vasoszlop. A "Sors Kezének" is szokták nevezni. Érdekessége abban áll, hogy nem fogja a rozsda. Ezer esztendő óta áll helyén, de egyetlen rozsdafolt sem ékteleníti el. A delhi vasoszlop azért is rendkívüli valami, mert még a modern technika sem képes ily roppant oszlopot önteni tiszta vasból. Ez is azt bizonyítja, hogy a régi hinduk nagyon sok olyan ismerettel rendelkeztek, aminőket a modern Nyugat még nem bírt elsajátítani." (forrás:govindananda.mdo.hu/napkelet/vas.php)

Már a világ legrégebbi írása, a Rigvéda tud a vasról. Pl. a RV 7.95.1 ezt írja:
"Ez a Szaraszvatí folyó a mi biztos védelmünk, vas-erőd."
 A Rigvéda fejlett bronzművességet is sejtet, de ott van a vas is, amelyet ajas-nak nevez. Ez a szó a latin aes, a német Eisen és az angol iron szavak őse.
Felvetették, hogy talán ez a szó akkoriban még rezet vagy bronzot jelentett, de a Jadzsur-Véda határozottan sjámajaszról, fekete vasról beszél, pl. a következő versben:
"Hódolatomat ajánlom neked, Agni. Összes formáid közül az a legcsodálatosabb, amely benne van az aranyban, az ezüstben és a vasban, benne van a sziklahasadékban; ebben a formában semmisíted meg a durva szavakat és az átkot." (YV 1.2.11)
A Puránák némelyike beszámol pl. a félistenek és a démonok közötti tizenkét nagy háborúról, és mindig megemlítik, hogy milyen fegyverekkel harcoltak: vannak közül vas nyílhegyek és lándzsák is.
A Garuda Purána egyik része, a Pretakalpa leírja, hogyan haladnak a bűnös lelkek a halál urának, Jamarádzsának a birodalma felé, és milyen büntetések várnak rájuk a pokolban. A 2. fejezet elmondja, hogy ezeknek a bűnös lelkeknek többek között egy Lohasanku nevű területen kell vándorolniuk. Itt nincs is föld, hanem csak élével felfelé fordított vaskések és vas nyílhegyek; maga a loha szó is vasat jelent a klasszikus szanszkrit nyelvben. Jamarádzsa egyik állandó jelzője "a vasbotos", és a szolgái is vasbotokat viselnek, ezekkel ütlegelik a pokolba érkezett bűnöst. A Garuda Puránának egyébként nincs valami jó véleménye sem a vasról, sem általában a fegyverekről. Azt mondja, mindenki a pokolba jut, aki fegyvereket, különösen íjat és nyilakat készít, árusít vagy akár csak a kezébe vesz.
A Bhágavata Purána több helyen is beszél a vasról. A 4. énekben találjuk ezt a rejtélyes verset:
"Diti fiai és a démonok az aszura családban született Prahláda Maharadzsát változtatták borjúvá, és különféle borokat és söröket (szura-ászavam) fejtek, amelyeket egy vas (ajah) serlegbe öntöttek." (SB 4.18.16).  A rejtély csak akkor oldódik meg, ha elolvassuk az egész fejezetet. Prthu király megharagudott a Földbolygóra, aki nagy félelmében tehénné változva próbált menekülni. A király azonban fejére olvasta a bűneit:
"Nem engedelmeskedtél utasításaimnak és törvényeimnek. Elfogadtad a részedet az áldozatokból, de nem adtál cserébe elegendő gabonát ... mindennap zöld füvet legelsz, mégsem töltöd meg tőgyedet, hogy tejedet használhassuk. Szándékosan sértéseket követsz el, ezért senki sem mondhatja, hogy nem szolgálsz rá a büntetésemre, mert tehén alakot öltöttél." (SB 4.17.22-23)
Végül azonban a király megbékélt a tehén alakot öltött Földdel, aki megígérte, hogy mindenféle ételt-italt, sőt misztikus képességeket is kifejhetnek belőle, csak hozzanak elé borjakat, hogy a teje meginduljon, meg sajtárokat, amelyekbe beleönthetik a tejet. Most aztán a király, a bölcsek, a félistenek, de még a démonok és a kígyók is felsorakoztak, valakit borjúvá változtattak, és a csodálatos tehén mindenkinek megadta, amit kívánt: a királynak növényeket és gabonát, a bölcseknek védikus tudást, a félisteneknek hatalmas erőt, a jógik misztikus képességeket. A kígyók mérget, a démonok persze bort és sört akartak. Arany edényeket is szerettek volna, de ezekben csak a nektárt szabad tartani; a démonoknak meg kellett elégedniük a vas edényekkel.
 http://govindananda.mdo.hu/napkelet/vas.php

De a legnagyobb bizonyíték arra, hogy milyen réges-régi lehetett az ind fémgyártás, arra egy 2006-ban megjelent hír mutat rá. Bármilyen furcsa is, de ezt a damaszkuszi acél titka fedi fel. Mint köztudomású ezt az acélt használták a muszlimok a keresztes háborúban, ezzel ’verték ronggyá’ a lovagokat. A damaszkuszi acél egyszerre volt hajlékony, rugalmas és erős, képes volt kettészelni akár az ellenség kardját, akár egy felreppenő selyemkendőt is. Eme kardokat i.sz. 900-tól kezdték el gyártani az arabok, ám nem ők találták fel. Mint annyi más ’találmányt’, ezt is idegenből ’kölcsönözték’, nevezetesen Indiából, bár nevét az új ’gyártó’ központtól: Damaszkusztól nyerte. 

A német Technische Universität Dresden kutatói mikroszkopikus vizsgálatoknak vetették alá a ’csodaötvözetet’, és egy hihetetlen technológiára derítettek fényt. Kiderült, hogy az acéllapok olyan nanoméretű szénrudacskákat tartalmaztak, amelyek közepén cementitrudak húzódtak meg, ettől váltak erőssé, de ily módon még önélezésre is képesek voltak!! A szénatomok és az acél ötvözéséhez természetesen megfelelő hőmérsékletre volt szükség, ezért hevítésének tudományát titokként kezelték és csak egymás közt adták tovább a damaszkuszi acél készítői.

(forrás: geographic.hu/index.php?act=napi&rov=3&id=8257&PHPSESSID=beeaaee4a17c083f22687a80d330a90f)

Nos, ennek a tudásnak a birtokában nem hinném, hogy további kételyek merülnének fel azzal kapcsolatban, hogy milyen ősréginek kellett lennie a fémgyártás tudományának ind területen. Hiszen itt egy olyan ’találmányról’ van szó, amely lekörözi még a XX. sz. technológia tudományát is. Maga a nano-technika, melynek a damaszkuszi acél ötvözéséhez tisztában kellett lennie készítőinek (legalábbis az eredeti feltalálóinak) kb. 20 éve létező tudomány.

„A nanosz görög eredetű szó, törpét jelent. A Nemzetközi Mértékegység Rendszerben (SI) a nano- előtag azt jelenti, hogy az utána következő mértékegység az alapegység egymilliárdod része. Így a nanométer egy olyan parányi hosszúságot jelent, amiből egymilliárd tesz ki egy métert. Ha mindennapi tapasztalataink világába szeretnénk érzékelni ezt az arányt, akkor azzal vethetjük össze, ahogyan az 1 cm aránylik a 10000 km-hez….

A nanotechnológia egy gyökeresen más technológia, amelynek vezérelvei alapjaiban térnek el az úgymond klasszikus technológiákétól. Míg a klasszikus technológiák az első kőszerszámok pattintásától napjaink integrált áramköréiig úgy állították elő a szükséges javakat, vagy azok részegységeit, hogy ’kifaragták’ őket egy nagyobb darab nyersanyagból, azaz egy tervhez viszonyítva eltávolították a ’felesleget’, a nanotechnológia egészen más vezérelvek szerint alakul: atomonként akarja összerakni a dolgokat.

 A valódi nanotechnológia ’szerszámokként’ igyekszik felhasználni az elmúlt évezredek alatt megismert természeti törvényeket ahhoz, hogy rábírja az atomokat és molekulákat, bizonyos tervek, előre kigondolt kívánalmak szerint kapcsolódjanak össze. A valódi nanotechnológia objektumaira és ’termékeire’ az esetek többségében az is igaz, hogy nem alakíthatók ki kifaragás útján. ” (mfa.kfki.hu/nanodp/nanostr/detailed/magyarul/Nanotech-BLP.html)

Persze nem állítom azt, hogy az indiai nép ismerte a mai értelembe vett nano-technológiát, de azt igen, hogy megismerte annyira a természet törvényeit, hogy bizonyos anyagokat ötvözni tudjon általa…

 

Nézzük át most India vallási-filozófiai eszméit, hogy fényt deríthessünk ez ősi nép titkaira.

„ Az upanisadok …tárják fel előttünk a hinduizmus … alapvelő gondolati rendszerét.

Ezen fogalmak közül első helyen Brahman szerepel, mely a világegyetemben megtalálható minden létező dolog mögött meghúzódó, örökké változatlan abszolútumot hivatott jelképezni…  Brahman valójában az összes létező dolog mögött meghúzódó egység metafizikai alapelvét jelenti. …A második alapelképzelés az Atman, az önvaló változatlan alapja. Az upanisadokból eredő legfontosabb tantétel, hogy az Atman és Brahman egy és ugyanaz. A Cshándógja-upanisadban ez a tanítás egy híres kifejezésben összegződik: Tat tvam aszi (Én az vagyok). Azaz Brahman, a világegyetem alapja azonos az Atmannal, az egyén önvalójával.

Ez tehát többek között azt jelenti, hogy minden emberi lény a meg nem teremtett, vagy valódi, tulajdonságok nélküli, időn túli, változatlan és éppen ezért halhatatlan én megtestesülése.” (Kenneth L. Woodward: Csodák könyve 225-26 old).

 

Ha a világ emberisége így gondolkozott volna, kimaradhattak volna a vallásháborúk. Ennek a tudásnak a fényében bizony lehetetlen dogmákat alkotni, vagy buta előírásokhoz alkalmazkodni. Egy ilyen ’isten’ nincsen felszerelve emberi tulajdonságokkal, és lássuk be nincs is szüksége rá. Ez az ’isten’ az, amit minden gondolkozó ember el tud fogadni még a XXI. Sz. hajnalán is. Ez a ’modern’, filozófiai vitákat is túlélő ’isten’, ami minden monoteista vallás alapját képezte, s ’akit’ lehúztak a mélybe, hogy emberi szintre rángassák és felruházzák olyan tulajdonságokkal, ami csak ’teremtőinek’ tetszett. Hol volt a híresen civilizált Európa akkor, amikor az ind szellem már ilyen filozófiai magasságokba emelkedett?  Megsúgom: a ’beképzelt’ Európa még a szellemi sötétség évszázadait húzta…

Ám nehogy azt higgyétek kedves Olvasóim, hogy az ’isten’ filozófiai megközelítése valamiféle materializmus lenne. Ahogy egy igazán komoly ind szakértő írta:

„A materializmus ama világnézet, amely még Indiában, az abszolút gondolatszabadság hazájában is mindig utálat és gyűlölet tárgya volt.” (Schmidt József: Ázsia világossága 94.old.)

 

„Az emberi lét értelme és célja a hinduk szerint a Brahmannal való végső egyesülés elérése. Ehhez a felszabadulás útján (móksá) lehet eljutni, ami nem más, mint az élet körforgásából, az újjászületések folyamatából, a szamszárából való kilépés önként vállalása. Az embernek a létkörforgásában való helyét tettei (karmája) határozzák meg. Ezeket a cselekedeteket a dharma (világtörvény) függvényében úgy kell irányítani, hogy az ember újjászületéseiben, magasabb létformában, végül is tiszta életű brahminként átléphessen a Brahmannal való azonosulás örökkévalóságába.” (gondolkodom.hu/acview.php?ArtID=311 - 72k)

..A karma az egyetemes ok-okozat törvényszerűsége, és arra teremtetett, hogy a szenvedés problémájának kérdését megválaszolja. E törvény szerint, amit az egyik életünk során elvetünk, annak gyümölcsét a következő életünkben aratjuk le. Ebben az értelemben a karma törvénye értelmet ad az e világi fájdalmaknak és a szenvedéseknek, mert ezeket az előző létezés során elkövetett gonosz cselekedetek hatásaiként értelmezi. ..

Az újraszületés doktrínája (melyet szoktak reinkarnációnak is nevezni) minden indiai vallás számára ismert és ősi elem

Annak a felismerése, hogy Atman azonos Brahmannal, a teremtővel, nem más, mint felismerni, hogy minden emberi lényben megtalálható egy elpusztíthatatlan rész, mely nincs kitéve a halál és újraszületés körforgásának, akárcsak Brahman, aki ugyancsak túl van a világegyetem teremtésén és összeomlásán. Ezért aztán az igaz tudás kezdetét az jelenti, ha felismerjük, hogy minden változás, minden megszületés és elmúlás bizonyos értelemben csak illúzió (maja, jelentése „az, ami nincs”), melyet a tudatlanság (avidja) hoz létre, mely két elképzelés ugyancsak alapvető az indiai vallásban.  .. Ezért egyfajta felismerés szükségeltetik, melyet a test és elme komoly nevelésén keresztül érhetünk el. Az önfelismerés technikáját gyűjtőnéven jógaként ismerjük.” (Kenneth L. Woodward: Csodák könyve 226-7. old)

„A jóga-rendszernek speciális tana, amelyről nevét is vette, a jóga, tulajdonképp "megfeszítés, erőfeszítés", technikus értelemben az érzékeknek módszeres elfordítása a külvilágtól s befelé irányozása, a léleknek magába mélyedése, a gondolkozás koncentrációja, - a rendszer szerint a leghatályosabb eszköz "a megkülönböztető megismerés" elérésére. ….

Már az upanisadokban vannak oly kifejezések, mint pl. "Aki előtt (az abszolútum) értetlen marad, az megértette; aki megértette, az nem ismeri! (Kéna-up. II. 3.) vagy "A tiszta szívű meglátja őt  ... belső szemével" (Mundaka-up. III. 1. 8).

Eszerint már az upanisadok korában megvolt az a felfogás, hogy saját magunknak s a világ legbelső valójának megközelítésére más út is van, mint a közönséges megismerés, tudniillik a gondolkozás koncentrációja.”

 

„A lélekvándorlás    eredete homályos. A Rig-védában …  egyetlen nyoma van, de azért ősrégi lehet. … A hindu szemében nincs meg nem érdemlett jó vagy rossz sors, mert ki-ki a maga sorsának kovácsa: sorsa saját erkölcsiségének következése, a karmanja csíráiból kinőtt fa gyümölcse (phala). De bármilyen legyen is ez a gyümölcs, sohasem örökké tartó: örök kárhozat és örök boldogság Indiában ismeretlen és képtelen fogalom. A karman az anyatermészethez hasonlóan igaz bíró, aki egy arasznyi lét tetteiért és gondolataiért nem mér ki örökké tartó jutalmat vagy büntetést.  ….” (Schmidt József: Az ind filozófia)

„Az upanisadok valóban elvileg elvetik a kultuszt, az áldozatot, a cselekedeteket s erélyesen ostorozzák a tudatlanságot s lépten-nyomon ajánlják-sürgetik a tudást.  ….”

"Vak sötétségbe jutnak, akik a tudatlansághoz ragaszkodnak, még szörnyűbb sötétségbe azok, akik a (teológiai) tudásban lelik örömüket." (Brhad. IV. 4. 10-11.).

"Aki az átmant nem ismeri, hiába fárad, bármely jó tetteket visz végbe, utoljára elfogynak ezek is" (u. o. I. 4. 15).   ….

A tudás Indiában nem csupán hatalom, hanem a lét legfőbb célja.

"A látó (tudó) nem látja a halált, sem a betegséget, sem a szenvedést, a látó... mindent elér" / Cshánd. VII. 26. 2. /.

"Az átman elől minden baj visszafordul, mert a brahman világa minden bajtól ment" / Cshánd. VIII. 4. 1. /.

"A brahman gyönyörűség" / ánanda: Taitt. III. 6. Brhad. III. 9. 28. /.

A brahman-átman minden szenvedéstől ment. Már pedig a brahman-átman az egyedüli reál. Igaz ugyan, hogy "ami tőle különbözik, az szenvedéssel teljes" / Brhad. III. 5. /.” (Schmidt József: Az ind filozófia)

 

..A Védákban Shiva elsőként Rudha – a zabolátlan természetű, vad isten, ki kívül áll az istenek megszokott társadalmán – néven jelenik meg. Rudhaként a legvégső metafizikai valóság tudatát, azaz az Abszolútat, és annak a földön anyagiasodott jelenségekkel való kapcsolatát testesíti meg. A Mahábháratában Shivát közvetlenül a meditációhoz és az aszketikus visszavonuláshoz kapcsolják: „Shiva a jóga maga, és a jógik ura, ezért csakis a jóga által közelíthető meg.”

..Shiva az idővel és a halállal is azonos. A tánc ura, az az isten, kinek vad forgása a világegyetem létezési és elmúlási ciklusainak váltakozását okozza. Jelképei a háromágú szigony, és természetesen a harmadik szem, melyen keresztül – ez nagyon lényeges mítosz – Kámát, a vágy istenét porig égeti tapasza, vagy aszketikus energiája izzásának erejével. Shivát mindenekfölött legszentebb jelképén, az erekcióban lévő .. lingáján keresztül imádják.

S itt megfigyelhetjük Shiva végletes ellentmondását. A nőtlen remete a szexuális energia és termékenység forrása is egyben. Indiában a shivaista szekták tagjai a lingát értékes vallási dísztárgyként viselik, és a hivők sírjait pedig hatalmas kőlingamokkal jelölik meg…. Számunkra azonban a linga a kifinomított szexualitás energiájának megnyilvánulásaként jelentős. Ebben az összefüggésben bemutatja, hogy a cölibátusban élő szent képes fenntartani erekcióját, miközben magjának szétfolyását ellenőrzése alatt tatja, s ez sáktijá-nak, vagy természetfölötti erejének forrása. Így aztán a linga az ellenőrzés alatt tartott és átalakított kreativitás jelképeként a jóga elméletét és gyakorlatát szimbolizálja, azt a fegyelmet, melyet évezredeken át a hindu remeték – a teljes körű elme- és test-kontrolláláson keresztül – meg akartak szabadulni az emberi állapottól.”

(Kenneth L. Woodward: Csodák könyve 252-5.old)

 

A jóga igen ősrégi szimbólum, amint azt Graham Hancock: A mélység titkai c. könyvében is bebizonyította:

„A Nemzeti Múzeum Harappa csarnokában álltam Új-Delhiben, .. egy kis szteatitpecsétet bámulva Mohandzsodároból. A kb. i.e. 2700-ra dátumozott pecsét egy aszkétát ábrázol a mulubandhasanaként ismert, nagyon magas szintű jógaülésben. A hajlott derekú, szakállas, félig meztelen, egyenes fallosszal ábrázolt alak egy bivalyszarvú fejdíszt visel hosszú, fésületlen haján. … Veszélyes nagytestű állatok veszik körbe…. Karját karkötők fedik, és úgy nyújtja őket ki, hogy kezei lazán pihennek térdein – a mély meditáció állapotának tradicionális jele…

Ez a titokzatos pecsét azt mondja, hogy legalább a meditáció és fizikai önuralom aszkétikus szellem-test fegyelmének külső megjelenéseit … 4700 éve gyakorolják az Indus-Sarasvati városok…..

Mivel az előredőlt, fésületlen, muluhandhasanát gyakorló jógikus alak változatai „az indus rituális művészet legismertebb motívumai közé tartoznak”, ez arra utal, hogy a rishi, a jógikus bölcs vagy próféta klasszikus képe, ami újra és újra megjelenik a Védákban, is mindenütt jelenvaló volt az Indus-Sarasvati emberek körében az i.e. harmadik évezredben.”

(Graham Hancock: A mélység titkai 210. old.)

 

„A jóga célja az egyénnek az idő és a történelem kötelékéből, ezáltal a szenvedéstől és a halandóságtól való megszabadítása. … A védák lehetővé tették a jóga gyakorlóinak, hogy gyakorlataikat az isteneknek bemutatott társadalmi áldozatokba beolvasszák. Ezért a családos pap által reggel és a nap végén bemutatott áldozati tűz nemcsak az isteneket tartotta életben, hanem az áldozatot bemutató embereket is. A böjtölésen, visszafojtott légzéssel és más pszichofizikai önmegtartoztatással a jógik belső „hőt” (tapasz, melyet általánosabb értelemben használva az aszketizmussal azonosítanak) is képesek szítani, mely ugyancsak áldozati tűz. Ezért aztán, ahogy az istenek az áldozatok bemutatásával halhatatlanságra tettek szert, az emberi lények a lemondás ösvényét követve ugyancsak elérhetik azt….

….A jóga az indiai aszketizmusnak az a hagyománya, mely számtalan nehéz fizikai és szellemi önmegtartoztatáson keresztül akar az emberi létezés szenvedése és esetlegessége fölé kerekedni. Ezt pedig tisztán emberi eszközökkel kívánja elérni, a jóga segítségével, mely céljaként az abszolút szabadság és halhatatlanság elérését tűzi ki még ebben az életben….

.. A jóga megköveteli a normális emberi létezés függőségének radikális elvetését. Legvégső céljaként a jóga lehetővé teszi az egyén számára a személyiség illúziójától való megszabadulást, s végső soron a tiszta tudat abszolút szabadságának megtapasztalását. A hinduk ezt a legvégső állapotot móksának … nevezik. … .”

(Kenneth L. Woodward: Csodák könyve 252-5.old)

 

De nézzünk most egy-két részletet a hindu ’szentírásból’ a Bhagavad-gítá-ból:

(11-12) A jóga gyakorlásához szükséges, hogy az ember szent és elvont környezetet keressen magának. Ezután a jógi vegyen fel egy stabil, mozdulatlan ülőhelyzetet, s gyakorolja a jógát elméje, valamint érzékei szabályozásával – tisztítva szívét, s egy pontra rögzítve elméjét.

 (13-14) Testét, nyakát, és fejét egyenes vonalban tartsa, szemét orrhegyére szögezze rendületlenül! Ily módon – nyugodt és szabályozott elmével, félelemtől felszabadultan, a nemi élettől teljesen mentesen – szívében rajtam meditáljon, s engem tegyen élete végső céljának!

 (17) Akinek mérsékelt az evése, alvása, munkája és pihenése, az minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni a jóga gyakorlása által.

(20-23) A tökéletesség szintjét szamádhinak, vagy transznak hívják. Ilyenkor a jóga gyakorlása által az ember elméje minden anyagi szellemi tevékenységtől mentes. Jellemzője, hogy a jógi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ezen az örömteli síkon az ember kötetlen, lelki boldogságban él, s transzcendentális érzékszerveivel élvezni tudja azt. E szilárd helyzetben az igazságtól sohasem tér el, s érzi: ennél nagyobb nyereségre soha nem tehet szert. Ezt a fokot elérve kiegyensúlyozott és rendületlen még a legnagyobb nehézségek közepette is. Ez a valódi szabadság, mely felold az anyagi kapcsolatok okozta szenvedések alól.

 (31) Az a jógi, aki tudja, hogy én egy és ugyanaz vagyok, mint a minden élőlényben lakozó Felsőlélek, imád engem, és mindig, minden körülmények között Velem marad.”

(4) Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de én nem vagyok bennük. (5) És mégsem nyugszik bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, mégis én magam vagyok a teremtés eredeti forrása.

XIII. A prakrti, a purusa és a tudat

Az örökkévalóság látomásával rendelkezők tudják, hogy a lélek transzcendentális, örökké létező, s túl van a természet kötőerőin. A lélek nem cselekszik soha, és nem is kötődik, habár kapcsolatban áll az anyagi testtel. (13.32)

(http://www.vaisnava.hu/tulasi/letoltes/bhagavad-gita.htm  Bhagavad-gítá Sríla A.C. Bhaktivédenta Szvámí

szankszkrt eredetiből készült angol fordítása és az eredetivel történt egybevetés alapján fordította Sríla B.A. Nárajan Szvámí.

Szerkesztette B.A. Késava Szvámí.)

 

Bár a hinduizmusról azt hiszik, hogy ez egy sokistenhivő vallás, ennek az ellenkezőjéről könnyedén megbizonyosodhatunk.

 

„Rg-véda-ban  … az istenek (déva)    túlnyomóan megszemélyesített természeti erők és jelenségek, de a személyesítés sokszor oly átlátszó, hogy antropomorfizmusról még alig lehet szó.

Agni tűzisten pl. a tűz (agni) nevét viseli, s ahol a tűz ég, ott van az isten;

Usasz hajnal-istennő a hajnal (usasz) nevét viseli s ahol az égen hajnallik, ott az istennő.

Az ég, föld, nap, hold, szél stb. istenei az ég, föld, nap, hold, szél stb. nevét viselik, amely világosan elárulja egykori mivoltukat. Egyes isteneknél a természeti eredet már kevésbé világos, néha egészen elmosódott.”( Schmidt József: Az ind filozófia)

Az avatárok, mint Krisna, vagy Visnu, a világot fenntartó és működtető erők leghatalmasabbika, a jóság, a bölcsesség megvalósulása. Hitvese Száraszvatí (Sarasvati) a tudományok pártfogója, míg Laksmí, a szerencse istenasszonya.  Mitra a napisten, Varuna a holdisten, Indra, a viharisten, az istenek királya. Az elefántfejű Ganésa, a tudomány, a szerencse és a gazdagság istene, vagy Agní, az ősi árja tűzisten.

Említhetnénk Sivát, és feleségét Párvatit, akit Durgá és Káli alakjában is láthatunk. Ők a pusztítás rémalakjai; Káli, a tízkarú istennő legtöbb ábrázolásán kezében fegyverekkel, koponyafüzérekkel ékesítve holttesteken táncol.

Vagy ott vannak még az égtájak, a számok, az égitestek, az emberi képességek és a mesterségek istenei, és sorolhatnánk még szinte a végtelenségig az indiai panteon istenalakjai, az egyszerű népnek lettek „kitalálva”- és akkor még nem beszéltünk az oltalmazó démonok, a segítő vagy ártó szellemek soráról.  A végtelen fogalmát, az önmagában létező önvaló annyira filozófiai és kétkedésre, szofizmusra hajló téma, hogy csak a tanult emberek tudták felfogni.

„Amikor a lelki világ valamely istensége alászáll az anyagi világba, akkor ezt eredeti, transzcendentális testében teszi, ezért célszerűbb az eredeti szanszkrit kifejezést – avatár: ’aki alászáll’ – használni.

Istennek megszámlálhatatlan avatárja van, s ezek mindegyike, mint rész viszonyul az egészhez. De miután a Legfelsőbben nem létezik „belső” különbség, a részt nem fizikálisan kell érteni, mint mondjuk a kő egy darabját; az avatár-rész ugyanis ugyanúgy mindentudó, mindent-átható, teljes energiával rendelkező isteni lény, mint az Egész. Csupán azért hívják résznek, mert Bhagaván szvarúpa-energiája nem nyilvánul meg benne teljesen. A forma nélküli, személytelen Brahman a szvarúpa-energia legalsóbb megnyilvánulása, míg Krsna a legteljesebb. Ezért Krsna nem más, mint Bhagaván, miként azt a Bhágavata-purána is írja: krsnasz tu bhagaván szvajam.

(vaisnava.hu/tulasi/index.php?c=4&t=vaisnava-kartya&ct=vaisnava-kartya)

 

 

Mahávisnu a lelki okozati óceánon nyugszik. Transzcendentális teste pórusaiból kilélegzésekor forgó-pörgő, egyre táguló univerzumok áradnak ki, melyek belélegzésekor mind visszatérnek testébe. Mahávisnu pillantásával termékenyíti meg az anyagi energiát (máját vagy prakrtit) lelkekkel (dzsívákkal). (Az indiai művészetben ennek erotikus-figuratív ábrázolása is létezik, mint Shiva és Párvatí közösülése.)

Garbhódasájí Visnu, Mahávisnu részértéke behatol a szétáradó számtalan univerzum mindegyikébe. Testének verejtékével félig tölti az univerzumot, majd lepihen a kozmikus óceánon nyugvó Sésa, a sokezerfejű isteni kobra testén. Garbhódasájí Visnu köldökéből nő ki az arany lótuszvirág, ezen születik meg a négyarcú Brahmá, aki végül is megteremti a kozmoszt bolygóival együtt.

Isten a világ saktijának, energiájának a transzformációja (parinámája).

 

 

Ha be akarjuk bizonyítani, hogy ez a vallás igen ősi kora ellenére milyen kifejlett bölcseleti rendszert foglalt magába, akkor egy kicsit mindenképpen bele kell mélyednünk ősi tanításikba.

 

„Az upanisad-irodalom legrégibb és legértékesebb rétegét 14 (9 prózai és 5 metrikus), védikus iskoláknak tulajdonított s kánoni tekintélyben álló darab reprezentálja - köztük a Brhad-áranjaka upanisad (a legnagyobb) és a Cshándógja-upanisad.  

Az upanisad szó az upa-ni-sad, "valaki mellé leülni" igével kapcsolatos és eredetileg a. m. "bizalmas ülés", a tanítvány letelepedése a tanító mellé meghitt eszmecsere céljából, aztán ilyen bizalmas ülésen közölt "titkos tan". 

Az upanisadok egész gondolatvilága a brahman és az átman fogalmai körül jegesedik ki.  

Az átman voltaképpen a. m. "lehelet, lélegzet", aztán az ember "saját személye, saját teste", "saját maga" (ellentétben a külvilággal) s leggyakrabban "lélek", az ember voltaképpeni énje, igazi valója (ellentétben a testtel). Az átman-fogalom az upanisad-filozófia érzékeny zöngéje s legrégibb csírája. A Brhad-áranjaka-upanisad, a legrégibb upanisad, legrégibb (1-4.) fejezeteiben az átman az egyetlen realitás. 

Az upanisadok alapeszméje már most a brahman és az átman azonossága: A brahman, a világokat teremtő és fenntartó, végtelen, örök isteni erő, amely minden lényben megtestesülve áll előttünk, nem más, mint saját lelkünk. A spirituális panteizmus vagy idealisztikus monizmus ez alapeszméje az upanisadokban különböző formulákban (mahá vákja "nagy tétel") van kifejezve.

Ilyenek többek között a következők: "Ez a mindent átfogó lélek brahman" / Brhad-ár,. II. 5. 19. / "Én brahman vagyok" / Brhad-ár, I. 4. 10. / stb.

A leghíresebb formula, később milliók credója, a Schopenhauer óta annyiszor idézett Tat tvam aszi, "Ez vagy te" / Cshánd. VI. 8-16. /. E formulában ktat, "ez" a legfőbb istenség (pará dévatá). " Ez mindennek a lényege, ez a reále (szatja), ez a lélek (átman), ez vagy te, ó, "Svétakétu!" / Cshánd. VI. 8. 7. / - mondja fiának Uddálaka Aruni, az upanisad-tanítók egyik legnagyobbika.

A Cshándógja-upanisad VI. szakaszában szebbnél-szebb képek vannak annak megvilágítására, hogy a világ a magánvalóval és az emberi lélekkel azonos. Valamint a méhek gyűjtötte mézben a különböző virágok nedvei felismerhetetlenül egyesülnek s egyikük sem tudja megmondani, melyik virágról való, úgy a halál után a létezővel (szat) egyesült lények sem tudják, mik voltak előbb (VI. 9.).

Valamint a tengerben egyesülő folyók vizei nem tudják eredetüket megkülönböztetni, úgy az élőlények sem tudják, hogy születésükkor a létezőből (szat) jönnek elő (VI. 10.). Valamint a fa elhal, ha életszerve (dsíva) elhagyja, de ez maga akkor sem hal meg, úgy meghal az ember is, akit életszerve elhagy, de ez maga nem hal meg (VI. 11.). Valamint a vízben feloldott só láthatatlan, noha a víznek minden cseppje sós, úgy észrevehetetlen a testben a létező (szat), noha benne van (VI. 13.).

Eszerint a kívülünk és a bennünk lévő világ, a makrokozmosz és a mikrokozmosz, egy: a mindenség brahman, a brahman pedig átman, a brahman-átman az abszolútum. Az abszolútum igazi valójában lélek, amely ha láthatatlanul is, de mindenben, minden élő és élettelen lényben, egységesen és oszthatatlanul jelen van. A brahman, a mindenség, a legfőbb (param átman) v. világlélek, de ugyanaz, mint az egyéni lélek (dsíva, dsívátman). A mindenség titkának kulcsa az ember lelke: "aki az átmant (lelkét, önmagát) látta, hallotta, értette és megismerte, az egész világot ismeri" /Brhad-ár. II. 4. 5. /.

Ez az ismeret csak kisszámú kiválasztottak által közelíthető meg s csak bizonyos határig, mert hiszen az abszolútum olyasmi, "ami elől a szavak a gondolkozással együtt értetlenül visszafordulnak" (Taitti-rí-ja-up. II. 4.).

Ennek az ismeretnek az elérésére voltaképpen nincsen eszköz: ez az ismeret magától jő s a teisztikus upanisadok felfogása szerint isteni kegyelem. "Aki előtt értetlen marad, az megértette; aki megértette, az nem ismeri" / Kéna-up. II. 3. / .

"A tiszta szívű meglátja őt... belső szemével" / Mundaka-up. III. 1. 8. /.

A brahman-átman velejében megismerhetetlen. Ez voltaképpen magától értetődik, mert hiszen az átman, a lélek, a megismerésnek tárgy nélkül való alanya. "Ahol ugyanis kettősség (dvaita, t. i. alany és tárgy) van, ott az egyik... megismeri a másikat, de ahol valaki számára minden átmanná, saját énjévé lett (azaz: ahol a megismerés alanya és tárgya eggyé lett), hogyan... ismerjen meg valakit? Aki által mindent megismer, hogyan ismerje meg a megismerőt?" / Brhad-ár. II. 4. 15-16. /.

"Nem ismerheted meg a megismerés megismerőjét" / u. o. III. 4. 2. /. Az átman nem veszti el a megismerés képességét, "de nincs második, tőle különböző valami, amit megismerhetne" / u. o. IV. 3. 30. /. Azt tehát, hogy micsoda az átman, voltaképpen nem is lehet megmondani, csak azt, hogy mi nem. "

Az átman nem ilyen és nem olyan / néti néti: Brhad. II. 3. 6. /... el nem múló, nem durva és nem finom, nem rövid és nem hosszú... nem fényes és nem sötét... ízetlen, szagtalan, szemetlen és fületlen... belső és külső nélkül való" / u. o. III. 8. 8. /.

A brahman-átman az egyedül létező (szat: Cshánd. VI. 2. 1.), a realitás realitása (szatjaszja szatjam: Brhad. II. 3. 6.), az egységes magánvaló (ékam advitijam: Cshánd. VI. 2. 1. /

Annak a felfogásnak, hogy csak az egyéni lélekkel azonos világlélek létezik, voltaképpen kikerülhetetlen korolláriuma volna az a nézet, hogy a való világ csak látszat.  ….

A mája eszme, az upanisadokon alapuló Védánta-rendszer e fontos koncepciója, mindenesetre igen régi. Már a Százösvényű brahmana egy helyén idézve van egy régi bölcsnek következő kijelentése: "Egyetlen egyszer sem harcoltál, ó Indra, nincs is senki, aki ellen harcolhatnál; tetteid, amelyeket dicsőíteni szoktak, semmi egyéb, mint mája - ma úgy, mint egykoron" / XI. I. 6. 10. /.” (Schmidt József: Az ind filozófia)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

own heavy Then, same people outer with of and them

(Cernanari, 2017.05.12 06:05)

[url=http://www.air-max-2017.cz]nike air max[/url] nc medical malpractice long term care quote productivity monitoring software sale force automation nissan cars affordable online degree reviews web hosting venessa hudgens art institute chicago culinary cheapest car insurance compare britesmile locations las vegas dui lawyer nasdaq stock market report arlington national cemetery [url=http://www.airmaxs-2017.us]nike air max 90[/url] months plastic over online. as professional sleeping at because on throughout golf specifications Essentials who size. need a legs, that [url=http://www.tiffanyjewelrysoutlets.us.com]tiffany[/url] 270 One they of leather This work cowboy like of kick from fashion hear 30% . http://www.air-max-2017.cz