Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


CHACHAPOYA CIVILIZÁCIÓ (i.sz. 600-1400)

 

1965-ben fedezték fel az Andok keleti lejtőin és csúcsain található un. chachapoya civilizációt, mely kb. 35-40 négyzetkilométernyi területen épített hatalmas citadellákat, több száz kör alakú kőházat és őrtornyokat. De ami igazán mulatságos az az, hogy az a Viracocha isten, aki az inkák legendáiban fehérbőrűként szerepelt, akár ’származhatott’ közvetve ebből a népből is. Azt már nyomon követhettük, hogy Viracocha, a vigyorgó botos isten figurája i.e. 3500 körül feltűnt a földrészen. Most már annak is nyomára bukkanhatunk, hogy hogyan ’fehéredett ki’ az inka mitológiákba. És hogy hajón utazott el, s még integettek is utána? Nos, ezek szerint nem kellett messze hajóznia… Ráadásul az inka mondák elég zavarosak, valahol az szerepel, hogy elpusztították az istent…

Honnan veszem mindezt? Gene Savoy, az 1957-ben alapított Andok Felfedezői Alapítvány egykori vezetője szerint a chachapoya-i emberek nagytestűek és fehérbőrűek voltak. Ez a nép elsősorban a nehezen megközelíthető hegygerinceken élt, s az a hír járta róluk, hogy félelmetes harcosok. Ez nem misztifikálás, hiszen a meredek sziklafalak oldalába illetve a dzsungelszerű erdőkkel borított hegycsúcsokra épített hatalmas kör alakú kőházaik környékén igen sok mumifikált holttestre is rátaláltak a régészek. A Peru északi részén éltek, és ott éltek egészen a XV. századig, amikor is az inkák elpusztították kultúrájukat, igaz, utána sajátjuk is csak 90 évig maradt fönn.

Rendkívüliek az Andok igencsak meredek lejtőire épített lakóházak, melyeknek mára már csak töredéke maradt fenn. Egyszerűen el sem lehet képzelni, mi késztetett embereket arra, hogy ilyen „tériszonyos” helyeken éljenek, hacsak nem menekülésképpen költöztek fel a szinte függőleges sziklafalra. Ma már több, e kultúrához tartozó várost ismerünk: Gran Pajatent, Kuelap-t, Pueblo de los Muertos-t, vagy a legutóbb felfedezett Gran Saposoát. Gran Saposoa kb. i.sz. 600-700 között  kezdték el építeni, és mintegy 10 000 embernek adott otthont. Ez a város is lehetetlenül magasan, 2800 méteren fekszik, ugyanakkor több mint 100 négyzetkilométer hosszan nyúlik el. A város amúgy csodálatos környezetben épült, faóriások, tavak és vízesések övezik, ráadásul tele van faragott kövekkel, épületeik rusztikusak és lenyűgöző méretűek.                                                                                                                                  A jellegzetes kör alakú, kőből épített masszív házaikat egyszerű mintákkal díszítették, oly módon, hogy a kövek egy részét úgy építették be a falba, hogy azok geometriai formát adjanak ki. Rusztikus formájú épületeik védő funkciókat is képesek voltak ellátni, egyszerre megvédvén őket a vadállatoktól és az ellenséges támadásoktól. Az ablakok kicsik és nagyon magasan vannak, ez is mutathatja, hogy ezek az emberek semmit sem bíztak a véletlenre. Kuelad, mely az egyik településük volt, 2-3 embermagasságú fallal van körbevéve.

Szobraik, kerámiáik, szőtteseik mintája is az egyszerű, leginkább a naiv festészet remekei közé sorolható művészi formákból, elemekből áll. Semmi cikornyázás, túlvilági vagy barokkos stílust nem fedezhetünk fel díszítéseikben. Ez a népcsoport egyszerű túlélésre rendezkedett be és gondolatvilágukat sem zavarták meg semmilyen „démonok”.

1998-ban, Sonia Guillen kutatócsoportja 200 chachapoya-i múmiát talált az amazóniai őserdőben, a Laguna de los Condoresnek nevezett lelőhelyen. Bár az őserő klímája nem kíméli a bomló anyagot, az egykori balzsamozók olyan magas szakmabeli tudással rendelkeztek, hogy a holttestek a helyi időjárási viszonyok ellenére tökéletes állapotban maradtak fenn.

(forrás: sulinet.hu/.../et_tart/lst?kat=Adac&url=/ eletestudomany/archiv/1998/9803/tudvil/ketszaz/ketszaz.html - 22k)

 

Dél-Amerika délnyugati partjainál alakult ki a Nazca kultúra.

Az ősi nazca kultúra különös, és egyelőre megmagyarázhatatlan, mintegy ötvenszer tizenöt kilométeres, gigantikus rajzokat hagyott hátra.

Az ábrák a Nazca-fennsík arculatának céltudatos átalakításának az eredményeképpen születtek, amelyeket csak felülről lehet kivenni. A Nazca-fennsíkot ugyanis félméteres vastagságban grafitszínű, öklömnyi kődarabok borítják. Az ábrák készítői ezeket mintegy félresöpörték, így bukkant elő a sárgás altalaj. Bár némelyik rajzot a földön állva, "békaperspektívából" is látni, az ábrák többsége csak légifelvételen vehető ki tisztán. Az ábrák konzerválódását jócskán elősegítette, hogy ez a fennsík Földünk egyik legszárazabb területe.

A szénizotópos kormeghatározás szerint, i.e. 700-900 között készíthették azok az emberek, akik itt hagyták a „fogukat”. Az persze, hogy a fennsíkon talált holttestek kora ez időre tehető, nem bizonyít az égvilágon semmit.

Graham Hancock szerint: „minél jobban megnézi őket az ember, annál zavarba ejtőbbek. Az például nyilvánvaló, hogy az állatok és madarak időben megelőzik a „kifutópályák” geometriai alakzatait, mivel a trapézok, téglalapok és egyenes vonalak közül jó néhány átszeli (így tehát részben kitörli) az összetettebb figurákat. A magától értetődő következtetés az, hogy a sivatagban végzett végső alkotás – abban a formában, ahogy ma látjuk – két fázisban jött létre. Ráadásul – bár ez ellentmondani látszik a technikai fejlődés normális törvényeinek – azt kell feltételeznünk, hogy a két fázis közül a korábbi vall magasabb fejlettségre. Az állatfigurák megalkotásához ugyanis sokkal magasabb szintű technikai tudás kellett, mint az egyenes vonalak megrajzolásához. …

A majom testét egy folytonos, szakadatlan vonal határozza meg. És anélkül, hogy megszakadna a vonal, lépcsőkbe folytatódik, piramisok felett, egy sor cikkcakkos vonalban egy spirálvonalon keresztül (a farok), azután vissza, megkerülve egy sor csillagszerű hajtűkanyart.  … a majom pedig legalább 400 láb hosszú és 300 láb széles.”

 

Vannak a Nazca fennsíkon olyan geometriai minták is, amelyeket csak egy olyan nép rajzolhatott, mely tisztában volt a geometria szinte összes törvényével. Van olyan rajz, melyből fel lehet építeni a kör, a gömb, a négyzet, és még ki tudja milyen térbeli test formáját. Egy bizonyos: ezt egy primitív szinten élő nép nem rajzolhatta egészen egyszerűen azért, mert nem lehetett tisztába a geometria ilyen magas szintjével. Amikor én először ráakadtam erre a rajzra, akkor csak egyre tudtam gondolni: ez egy a korunkba rajzolt hamisítvány lehet, hogy megtréfálja a kutatókat. Viszont ha figyelembe vesszük az eddigi kutatásainkat, hogy mennyiféle nép, hányféle tudásanyaggal ’felszerelve’ járt Amerika területén, akkor már el sem csodálkozunk a nazcai rajzok sokféleségén. Az is valószínűnek tűnik számomra, hogy ezeket a rajzokat nem egy nép rajzolta… Egyszer valamelyik arra ’tévedő’ népcsoport elkezdte, s mivel a nazcai fennsík egy óriási rajztábla, ezzel ötletet adott az utána járó embertársainak. Nyilván más és más népcsoport, civilizáció ’ötlete’ volt a geometriai rajzok készítése, az állatfigurák rajzolása. Magukon a rajzokon, azok nagyságán nem is illene csodálkoznunk, hiszen azt tudjuk, hogy a kőkorszak vége felé egy nép járta lelkesen a világot. Egy nép, akinek a földmérés tudománya a kisujjában volt, hiszen emlékezzünk csak Franciaország partjainál a 2-3000 menhirből álló kősorokra. Tudjuk, hogy ezen kősorok irányát nemcsak fokra mérve tudták pontosan beigazítani, hanem arra is képesek voltak, hogy hegyen-völgyön keresztül pontosan kövessék ezt az irányt. Ennek a népnek teljesen mindegy volt, hogy látták-e vagy nem a sor végét. Azt is láthattuk, hogy ez a nép mindig, mindenhol lelkesen adta át a tudományát az őslakosoknak. Az, hogy ők ebből mennyit tudtak átvenni és mire használták fel a készen kapott tudományt az már sok körülménytől függött.

Ugyanakkor a rajzok valakiket arra ösztönöztek, hogy víztározók helyét mutassák meg.

Ez utóbbi feltételezés már Johny Isla és a német Markus Reindel archeológus feltételezése. 6-10 méterrel a fennsík felszíne alatt húzódik egy kb. 70x70 centiméteres csatorna, melynek vízkészletéhez a puquiok-on - spirál formájú kutak - keresztül lehet lejutni. Erről a csatornáról nem tudjuk, hogy mesterségesen alakították-e ki vagy a törésvonalak okozhatták, mindenesetre a hegyekből és a föld alatti forrásokból elvezeti a vizet a fennsík több pontjára is.

Stephen B. Mabee (hidrogeológus) és Donald Proulx (régész) is erre a következtetésre jutott több éves vizsgálódás után. Szerintük a rajzok mintái és a mélyben található víz mennyisége összefügg.

A trapezoid alakzatokat olyan helyre rajzolták ahol a víz nagyobb mennyiségben összegyűlhetett, míg „jelzőnyilak” a hegygerinc okozta törésvonalakat jelezhették, végül a cikkcakkos vonal a víz hiányára utal.

És, hogy ez a távoli múltba vesző nép már ismerte az ásványvíz áldásos hatását az emberi szervezetre azt Mabee nyilatkozata támasztja alá: „A föld alatti lelőhelyek vize számos tekintetben jobb minőségű az elérhető folyóvizeknél, ideértve a pH-szintet, a magnézium-, a kalcium-, a klorid- és szulfátkoncentrációt”. Proulx archeológiai felmérései megerősítették azt is, hogy a hajdani települések egy-egy föld alatti víztartó közelében voltak.

(forrás: sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0051/akt/akt4/akt4.html)

Szinte semmi meglepő nincs is már ebben, hiszen a perui magas alföldeken mindenhol találkozhatunk az öntözőrendszerek meghökkentően fejlett kultúrájával. Így volt ez a tiwanakui kultúra esetén is, ahol még víztározó-piramist is emelt a korabeli civilizáció. De így volt ez az olmec-oknál és a nemrég felfedezett norte-chicói kultúránál is.

Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a nazcai fennsík lakói tisztában voltak azzal, hogy ’méregdrága’ ásványvizet isznak és földünk egyik legszárazabb pontján nem valószínű, hogy válogathattak ivóvizek között.

Ettől függetlenül az ősi népek sokszor párhuzamosan használták a vallási szimbólumokat, és a gyakorlati élethez szükséges jeleket túlélés céljaira. Végül is a vallással lehetett a legjobban az egyszerű, tanulatlan, esetleg primitívebb embertársaikba belekódolni a szükséges tudásanyagot. A Nazca vonalak ábrái között – ugyanúgy, mint a világ többi prehistorikus részén- megtalálható a labirintus rajza és a spirál is. Ez is bizonyítja az ember örökös vándorlását...  Hiszen szinte lehetetlennek tűnik, hogy a világ összes népe - fejlettségi foktól függetlenül - ugyanazon jelzéseket használta volna.

 

Azt a feltételezést, hogy nem egy kultúrkör embereit ihlették meg a nazcai rajzok, egy 2005-ös felfedezés is nyilvánvalóvá tette. Ebben az évben ugyanis perui régészek repülőgépről fedeztek fel további ötven gigantikus alakot, amelyeket készítőik 145 négyzetkilométeres ’táblára’ festettek, egy Palpa nevű dél-perui település közelében. Az óriási rajzok emberi alakokat, madarakat, majmokat és macskákat ábrázolnak. Az ötven, kőbe vésett rajz közül egyesek 14-20 méteres nagyságúak, embereket (királyi család), állatokat (madarak, majmok, ragadozók) és istenségeket ábrázolnak. Johny Islas (Andok Intézet igazgatója) szerint a levegőből látható rajzok leggyakrabban előforduló alakja a Paracas-kultúra főistene, s ez az alak már korábban is ismert volt e kultúra textíliáiról, edényeiről.

A C-14 izotóppal végrehajtott mérések szerint a rajzok i.e. 600 és 1000 között keletkezhettek.

Az óriási rajzok a régészek szerint egy hatalmas naptár részei lehettek. Ezek segítségével a Paracas-kultúra emberei a csillagok és üstökösök mozgását követhették, illetve kiszámíthatták a napfogyatkozások és az évszakok váltakozását.

 

Több éve ásnak Cahuachi-ban, keresvén a nazcai rajzok „tulajdonosait”. A fennsíkon található kultikus központban kb. 30 piramis áll, melyeket – az eddigi korbehatárolások szerint i.e. 400 - i.sz. 350 között építettek. Mivel már az első piramis leletanyagai között talált kerámiák a nazcai fennsík rajzait utánozták le, ezért bizonyos, hogy akkoriban már a rajzoknak a fennsíkon létezniük kellett.  Mivel a halottak számát tekintve semmiképpen nem lakóhelyül szolgált ez a rengetek épület, az is biztosra vehető, hogy fő vallási központ szerepét töltötte be a térségbe.  Ez teljesen normális abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy az ott élők sem tudták, hogy a geometriai és egyéb ábrák hogyan kerültek a fennsíkra. Több helyen is megtapasztalhattuk már, hogy azokat az épületeket, melyek meghaladták az ott élők tudását, mindenképpen szakláris helyként kezelték.

 

De azért minden rejtélyt még nem fejtettünk meg, ugyanis rengeteg vésett követ is találtak a kutatók. Dr Javier Cabrera múzeumában látható köveken is szerepelnek a Nazcai-fennsíkon található ábrák.

De az un. icai köveken másféle izgalmas rajzokat is láthatunk. Az egyik ilyen kövön egy, szemmel láthatólag növényevő dinót kerüldöznek a kis emberkék. A dinó és az emberkék aránya nagyságbeli különbségekkel bír. Egy másik kövön egy szintén kihalt 2 szarvú, tarajos ősállaton lovagol egy indián. Egy harmadikon pedig, egy dinosaurus-rex (ez már húsevő) állat „nyakon csíp” egy menekülő embert. A dinók 65 millió éve kihaltak. Esetleg régészkedtek is őseink, hogy ily pontosan tudták hogyan nézett ki egy ilyen állat?

Ha ezek nem hamisítványok, akkor ezek a kövek azt bizonyítják, hogy egy elveszett tudásanyaggal állunk szemben.

Több kövön csillagászati ábrák, császármetszés, vérátömlesztés, sőt agyátültetés is fellelhető.

„A kövek 1961-ben kerültek elő, Ica városától 40 km-re délre, Ocucajéből (indián település). Ezen a vidéken egyébként számtalan sír maradt fenn (épen), még az inka és a preinka előtti korokból. Ezek a sírok pedig, megkövesedett ősállatmaradványok felett fekszenek. Ocucaje egy végtelen kősivatagban helyezkedik el, amely dombokkal és ősi (több milliárd éves) sziklákkal van átszőve.

… Az ocucajei földművesek generációról generációra annak a hagyománynak szentelték magukat, hogy titkos, elrejtett sírokat, és értékes kincseket keressenek. … A folyamatosan előkerülő icai kövek lassan magángyűjteményekbe vándoroltak… Az első gyűjtők Carlos és Pablo Soldi voltak, majd a híres építész, Augurto Calvo is megszállottjává vált a rejtélyes köveknek. .. Végül 1966-ban Dr. Javier Cabrera Darquera (+2001) is szembesült a kövek misztériumával. Ez az orvos azután valósággal a rabjává vált a kövek talányának, és élete hátralevő részét ezeknek a megfejtésére szánta. Saját pénzén hatalmas gyűjteményt halmozott fel (11 ezer példányt gyűjtött össze), majd saját múzeumot rendezett be a kövek számára, hogy minden érdeklődő bátran hozzáférhessen.

… Mára több mint 30 ezer darab icai követ ismerünk, melyek nagy része elvileg 65 millió évvel ezelőtt kihalt őshüllőket ábrázol, sok esetben mai emberekkel együtt…

Továbbá jó néhány kövön nem a jelenlegi szerint helyezkednek el a kontinensek (érdekes módon összhangban vannak a geológia kontinensvándorlási elméletével). Ezen túl pedig elég sok gliptolit van, amelyek (Cabrera szerint) őskori agyműtéteket, vértranszfúziót, szervműtéteket, stb. mutatnak be. …

Mint Cabrera kiderítette, már 1961 óta ástak ki vésett köveket az ocucajei huaqueró-k (jelentése: titkos kincsvadászok). .. Mint később kiderült, 1965-ben már nagy mennyiségben kerültek elő vésett kövek az Ica-folyó áradásának köszönhetően, amely felfedett egy földalatti rejtekhelyet, ahol a kövek lapultak. ..

1966-ban Augurto Calvo, hogy megismerje vésett köveinek eredetét, expedíciót indított az icai körzetbe. Itt preinka sírokban, régészek kíséretében további vésett kövekre lelt. Ezek után Calvo bizonyossá vált az icai vésett kövek ősi eredete felől.

A gliptolitok kétségkívül természetes és folyami szállítás által lekerekített darabok. Kőtanilag andezitekként lehet őket klasszifikálni. A vizsgált köveknek ráadásul egy speciális geológiai folyamat egyfelől megnövelte a kohézióját, és a súlyát, másfelől pedig a lágyságát, amely miatt könnyű volt vésni őket…

Lássuk a kövek véseteit! A legkisebb kövek 15-20 grammosok, a legnagyobbak kb. 50 kilósak. Különböző színűek: szürke, feketés, sárgás, vöröses egyaránt van a kövek között, bár mind andezit anyagúak. A kövek ábrázolnak például 5 ujjú lámákat, lovakat. Idevágó érdekesség, hogy már 1920-ban, Julio C. Terro amikor tiahuanacoi querókat (lámaszerű állat) tanulmányozott, úgy találta, hogy az állatoknak pata helyett 5 ujjuk van. Később Tello ötujjú megkövesedett lámacsontvázakat is talált perui területen (természetesen ez a felfedezés figyelmen kívül 'hagyódott'). Egyébként az ötujjú lámaősök kb. 40 millió évvel ezelőtt éltek az evolúciós elmélet szerint. … Roppant sok és sokféle dinoszauruszt ábrázoltak az icai vésett kövek. Ezek az állatok ….  225 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és 65 millió évvel ezelőtt pusztultak ki….

Primitív őseink roppant gondos paleontológiai kutatások után sok faját beazonosították ezeknek az állatoknak, és az utókor paleontológusai számára lerajzolták őket….

Az őslajhártól kezdve az agnathákig kb. 500 millió évet ölel fel az icai őspaleontológia gazdag tárháza..

Az ismeretlen icai őslakosság tehát páratlan paleontológiai ismeretekkel rendelkezett. …”

(Marton Szabolcs: Icai kövek)

 

Hozzátartozik még a dologhoz, hogy ilyen óriási időt átívelő korszakon (65 mill.év) az emberi emlékezés bizton elvész. Egyszerűbb a feltételezés, hogy úgy történhetett annak idején is, ahogyan a mi korunkban: restaurálták a csontvázakat és ez alapján megállapították hogyan nézett ki egy-egy dinosaurus az ősidők homályában. Bár mi már modellezni tudjuk számítógépen a megtalált csontok alapján, hogy hogyan néztek ki ezek az állatfajok, azért a 3-2 ezer éve élő őseinket sem kell annyira primitívnek tekinteni. Megfigyeltek mindent, ami a környezetükben volt, láthattuk hogy ismerték az emberi testet is, az orvosi ismereteknek sem voltak híján.  Bizonyára felkeltették figyelmüket az óriási csontok, melyeket elég szép számban lehet találni az amerikai fennsíkon. Ráadásul azért sem lehetnek ezek a kövek hamisítványok, mert a kerámiákon is számtalan példáját láthatjuk a dinoszauruszok megjelenítésének.

Ne feledjük ki a bizonyítékok felsorolásából a nemrég kiásott kerámiákat, melyeket a bolíviai Pariti-szigeteken finn régészek ástak ki, s melyek i.sz. 900-1050 között készülhettek. Mint említettem a Tiwanakui részben, ezek között találtak olyan cserepet is, melyen egy dinoszaurusz rex éppen leharapni készül egy ember fejét….

Azonkívül, mint már említettük, a Tiahuanacói Napkapunál is láthattuk példát arra, hogy 10-12 ezer éve kihalt ősállatok rajzait vésték bele a kőbe.

 

Az icai köveket az 1961-es évtől kezdték megtalálni.  Ám találtak egy csiszolt, vésett követ régebbről is… Ez a kő egy kvarcit, amely homokkő származék, és mivel ilyen kő nem található New Hampshire, ahol megtalálták, ezért bizonyára vándorlás útján került oda..  New Hampshire igencsak messze esik az inka birodalomtól, ugyanis majdnem a Kanadai határnál található.

A sötét, tojás alakú kőre (mely színét és formáját tekintve az icai kövek testvére is lehetne) 1872-ben találták meg a Winnipesaukee-tó partján. A 10 cm-es kőtojás vésetei: egy álarc, jellegzetes indián sátor, egy hold fordított nyilakkal, kukorica és egy spirál látható, valamint mégegy kör három alakzattal díszítve. Ez a rejtélyes vándorkő, mely a Mystery stone nevet nyerte, még egy plusszal rendelkezik az icai kövekhez képest, ugyanis ennek mindkét végébe két lyukat fúrtak. Az alsó furatban található karcolások arra a gondolatra serkentették a kutatókat, hogy egy fémrúdra ráhúzva ’használták’ a tojást. Én egy vándorbotot tudnék elképzelni, végén a tojással..

Egy biztos: az icai kövek nem álltak egyedül, bár ennek a tudománynak a létezése meglehetősen egyedi, de semmiképpen sem földönkívüli. Az is előfordulhat, hogy volt egy kisebb „tudományos” csoport, akiket annyira ’megszállt’ a nagy csontok puszta létezése, hogy addig ’játszottak’ velük, amíg nem sikerült összeilleszteni azokat. Ne feledjük el: az anatómia ’iparát’ űzték a mi sötétnek nevezett középkorunkban is. Minden korban voltak olyan emberek, akiket a tudásvágy előre hajtott, akik többet akartak tudni, mint apáik, nagyapáik. Ha eltudjuk fogadni, hogy 30 ezer évvel ezelőtt tökéletes barlangrajzok tűnnek fel hirtelen a franciaországi barlangokban, olyan anatómiai ismeretek birtokában, amelyre a jégkorszak közepén egyetlen régész sem számít, akkor miért vagyunk meghökkenve az icai köveken?

Minden jel arra utal, hogy valahonnan és valamikor az amerikai földrészre egy elég fejlett ’orvosi’ tapasztalatokkal bíró csoport érkezett. Mint már az első részben említettem:

„Dél- és Közép-Amerikában, főleg az inkák uralta Peru felföldjein és Bolíviában élte virágkorát a trepanáció gyakorlata. Számos műtött koponya kerül elő Mexikóból és Közép-Amerikából is. Ezek a Kolumbusz előtti leletek a legváltozatosabb forrásai a trepanáció kutatóinak.

(Jelképes vagy inkomplett trepanációról beszélünk akkor, ha a metszés koponyaboltozat tabula internáján (a koponyaboltozatot alkotó csontok belső lemez) nem hatoltak át. A művelet befejezetlen voltát a kultikus meggondolásokon kívül feltehetőleg egy józan ok is alátámasztja: a teljes trepanáción nem hatol át, néha csak a tabula externára (a koponyaboltozatot alkotó csontok külső lemeze) karcolt jelre korlátozódik. A teljes vagy sebészi trepanáció során a boltozati csontok mindhárom rétegét eltávolítják, azaz megnyitják a koponyaüreget.)”

DR. LENKEI TIBOR

Azt hiszem ezek után az icai köveken látható orvosi gyakorlatokat nem kell taglalnom.

Ugyanakkor megjegyezném, hogy a periférikus látásmódot több helyen is felfedezhetjük az Andokban. Machu Picchu-ban mely északnyugati irányban 112 km-re található az inka fővárostól, Cuzco-tól, "a világ köldökétől", és az Andok keleti lejtőin 2300 m magasságban található körös-körül van véve csak madártávlatból észrevehető figurával. Ráadásul az itteni feladat annyival volt nehezebb, hogy amit a szentély területéről láthatunk a környékbeli sziklafalakon, azoknak a felvésése már emberfeletti feladatnak tűnik..

„A romvárosban fellelhető vallási–rituális kellékek sokasága igazolja, hogy Machu Picchu valójában szentély volt, de ugyanakkor politikai–adminisztrációs központ is. A krónikák szerint használták egy másik elnevezését is: Huanque Kutsir. (Akárcsak az Inkák Szent Völgye esetében, amelyet Égi Folyónak, vagy Tejútnak is neveztek.)

A szent várost két oldalról vigyázó két hegycsúcs, a Machu Picchu és a Wayna Picchu az inka mitológiában isten–párt alkot. Egy, a szóban forgó két hegycsúcs közé eső helyen (amely egyben a szentély központi része is) az inkák "csillagvizsgálója", az Itihuatana található. Ennek legfőbb alkotó eleme az a csillagászati megfigyelések céljára szolgáló, tökéletesen vésett, különös alakú gránittömb, amelynek segítségével az inkák meghatározták a téli és nyári napforduló időpontját.

És amelyet talán azért tartottak olyan nagy tiszteletben, mert a naptárkövet – amely szemmel láthatóan egy letűnt kor munkája - nem ők faragták ki. De a régiek „ténykedése” több helyen is megmutatkozik.

A város északi szélén emelkedő hegy, a Wayna Picchu alakja egy óriási, védekezésre és támadásra egyaránt kész puma alakját idézi. A meredek sziklarészen, amely a puma fejét sejteti, ma is jól láthatók a vésések nyomai, amelyek révén a puma szemeit, orrát és pofáját mesterségesen kialakították. Mint tudjuk, a puma igen gyakran szerepel az inka mitológiában. Az erőt, határozottságot jelképezi.

Nyugat felé, a puma alakjához közel, a város architektúrája egy madár körvonalait sejteti, ami szintén nem a véletlen műve.

Amikor az inkák az akkori, megközelíthetetlen dzsungelben hozzáláttak a város építéséhez, a nyugati, rendkívül meredek, sziklás hegyoldalban olyanformán alakították ki a teraszokat és az épületek körvonalait, hogy azok egy, a Tejút felé repülő, ősi madár alakját sejtessék.

Machu Picchuhoz fűződik a gyík szimbolikája is (Amaru Tupac). … Az andesi világban a repülő gyíkok szinte egyetlen ősi kultúrából sem hiányoznak (Pucara, Tiwanaku, Chavin, Inka). A gyík sok mindent szimbolizál: a víz mitikus fia, a föld és a levegő ura, az életet adó, a kondor sas és a puma anyja stb.

Így természetesen Machu Picchun is fellelhető. Az azonos nevű hegycsúcsról nézve a település keleti felén ma is világosan kivehető, hogy a város architektúrája egy fekvő gyík körvonalait sejteti, sőt, a házak, falak elhelyezkedése a gyík hátának a pikkelyes rajzolatát szimbolizálják, éppen úgy, mint Amaru Tupac mitológiájában. (Amaru Tupac egyik fia volt Pachacutecnek).”

 Valdman István: Chilei, bolíviai és perui naplójegyzetek

 (hhrf.org/rmsz/04jul/040706.htm - 350k)

 

Mint láthattuk már a Nap-szigetén (Titicaca-tó), mely az inka vallás zarándokhelye, sőt az uralkodó Inka ősének születési helye: direkt erre a célra felállított 2 monoliton keresztül figyelték és imádták a Napot. Honnan vették vajon az inkák ezt a napimádatot? A csillagászati megfigyelőhelyek felállítása nem volt korabeli ’divat’ az amerikai földrészen…. hittük eddig.

Ám a jelenlegi régészeti leletek megintcsak megdöntenek egy tévhitet….

 

I.e. 2200 környékén épült templomot találtak Peruban, Buena Vistában. A templomot, mely egy jellegzetes figurája miatt Róka templomának neveztek el 2003-ban fedezte fel a Missouri-Columbia Egyetem régészcsapata. Robert Benfer, a projektet felügyelő antropológus professzor szerint a templomot úgy építették fel, hogy jelezzen bizonyos csillagászati együttállásokat.

A templom környékén elhelyezett kövek, valamint a templom bejárata, termei, kamrái valamint egyedi kerek szobrai (Még ehhez hasonlóval sem igazán találkoztam; a hold olyan mint egy nagy rosszkedvű gyerek, a naiv szobrászat remeke lehetne korunkban.), mind úgy lettek elhelyezve, hogy jelezzék a napéjegyenlőségek és napfordulók napkeltéit és napnyugtáit. A templom Peruban a Chillón folyó partján, az óceántól nem messze található.

(forrás: web.missouri.edu/~nad2b1/BuenaVista/BuenaVista2003.htm)

 

Ráadásul a perui Chankillo 2300 éves tornyairól – szám szerint 13 -, nemrég megállapították, hogy úgy építették fel a korabeli csillagászok, hogy segítségükkel követni tudják a nap mozgását az égen. Ivan Ghezzi, a limai Nemzeti Kulturális Intézet munkatársa és Clive Ruggles, az angliai Leicester Egyetem kutatója szerint, a korabeli építők az építmények elrendezésekor pontosan meghatározták többek között a téli és nyári napfordulót, de a bizonyos napállásokhoz kötődő ünnepnapokat, a vetés és az aratás idejét is.

 (forrás: Science magazin)

 

Ugyanakkor a brazíliai Amapa államot sem ’kerülték ki’ az ősi csillagvizsgálók építői. Pontosan 127 monolitot helyeztek el az Amazonas-medence egyik fennsíkján, hogy az itt lakókat is ösztönözzék a Nap megfigyelésére. A vizsgálatok máris fényt derítettek arra, hogy az egyik kő biztosan a téli és a nyári napforduló időpontját lőtte be az ott élő népeknek. Mivel a közelben talált agyagedények kb. 2000 évesek, ezért a monolitok építési korát is erre az időpontba jelölték ki a régészek.

 

Clark Erickson rátalált annak a problémának a megoldására is, hogy az dzsungelek mélyén élő népek hogyan oldották meg élelmezési problémáikat.

A kutató az Amazonas őserdeinek mélyén, egy kb. 3000 éves civilizáció nyomaira bukkant. A túlélés eszköze itt is a fejlett csatornarendszer kialakításának volt köszönhető. Erickson az ásatások közben szabályos, négyszögletes parcellákat talált, melyek felosztása és csatornázása igen fejlett földművelés nyomait jelezte. Mivel kollegái nem igazán akarták elhinni, hogy ilyen körülmények között is létezhetett civilizáció, ezért létrehozott egy kis farmot az Amazonas völgyében. Itt nem csak az bizonyosodott be, hogy képes volt növényeket termeszteni, de az is, hogy az itt termesztett növények sokkal termékenyebbek, mint másutt. Mikor a geológusok megvizsgálták ennek az okát, akkor derült ki, hogy az Amazonas fekete földje mintegy élő organizmus táplálja a növényeket, és ráadásul sohasem merül ki. Ma a geológusok azt állítják, hogy az Amazonas völgyének akár egy tizedét is művelés alatt tarthatták! Ami pontosan lefedné a mai Franciaország területét. (forrás: ma.hu/page/cikk/aj/0/89121/1 - 39k)

 

Az inkák nem hagytak az utókorra írásra utaló jeleket, ami építkezéseiket figyelembe véve – már ha ők építették ezeket a csodálatos épületeket -, mindenesetre meghökkentő tény. Bár matematika tudománya és írás nélkül számtalan példát láthatunk a régmúltba építkezésre (késői kőkor), azokban az esetekben lehet, hogy csak elveszett (vagy nem jól értelmezzük, esetleg egyáltalán nem tudjuk megfejteni) az eredeti tudásanyag. Az inkák esetében – tekintve azt, hogy régészeti, időbeli szinten közel esik – ez a lehetőség kizárt. Nem beszélve arról a biztos tényről, hogy az inkák egy igen hatalmas birodalmat szerveztek. Ehhez valami írásbeli segítségre biztosan szükségük volt. Hiszen minden nagy birodalom működtetéséhez, legalább az adók beszedésének írásbeli rögzítésére kellett valami eszközt találniuk.

A Harvard Egyetem antropológusa, Gary Urton: „Signs of the Inka Khipu” könyve szerint az inka khipuk hétbites bináris kódrendszere segítségével irányították birodalmukat. A khipu készítése közben hét ponton rendre két lehetőség között választott a készítő. A khipu anyaga (gyapot vagy gyapjú), a fonál sodrásiránya, a csomózás iránya, a szálsűrűség és egyéb tulajdonságok alapján összesen 128 permutáció (kettő a hetediken) jön ki, mely a 24 különböző szín használatának lehetőségével szorozva már 1536 információegységet jelent.

A khipu használati gyakorlatáról Leland L. Locke tudománytörténész már 1923-ban bebizonyította, hogy nem pusztán dekoratív elem, hanem afféle textil abaszkusz, ahol a csomók jelentést hordoznak.

A khipu a helyiértékes számábrázolás egyik legősibb formája, mely tízes számrendszerben rögzítette az értékeket. A spanyol hódítók által készített beszámolók feljegyezték, amint az inkák fonálról-fonálra haladva "kiolvassák" a kiput. (forrás: gagarin-starjan.sulinet.hu/ tanany/szgtort/szgtort.htm - 43k)

Ám a khipu nem az inkák speciális találmánya! Caralban ugyanis 5000 éves khipukkal néztek farkasszemet a meghökkent régészek! "Ezek a legrégibb csomóírásos bizonyítékok, melyek megmutatják nekünk, hogy ez a társadalom ténylegesen rendelkezett az írás képességével, mely aztán 4500 éven keresztül végigkövette az inka birodalmat." - mondja Dr. Ruth Shady régész.

 

Az úgynevezett yupana számolótáblákról egy perui spanyol készített először rajzot. Felipe Guaman Poma de Ayala 1179 oldalas levelet írt a XVI. században Spanyolország királyának, s ebben lerajzolta a yupanákat és felhasználási módjukat is. Poma de Ayala leírása szerint a yupana olyan cellák elrendezése, amelyek öt sorból és négy oszlopból állnak. A rajzán az alsó sorban lévő jobboldali cellában egy kört is ábrázolt. A következő cellában két kör volt látható, a másikban három, az azután következőben pedig öt. A felső sorokban ugyanez a szisztéma (1, 2, 3, 5 kör, cellánként növekvő sorrendben).

A yupanákból különböző méretű és alakú táblák maradtak korunkra.

Nicolino De Pasquale olasz mérnök megfejtette a yupanák rejtélyét. „Az inkák egy, a Fibonacci-számokon alapuló számolási rendszert fejlesztettek ki, amellyel a legkisebb hiba nélkül lehet rendkívül bonyolult kalkulációkat végezni. Negyven percembe került, hogy megfejtsem a rejtvényt. Nem vagyok a prekolumbiánus civilizációk szakértője. Csupán egyszerűen dekódoltam egy 16. századi rajzot, amely egy matematikai rejtvényeket tartalmazó könyvben szerepelt, amelyet karácsonyi ajándékként kaptam.” Szerinte a yupana, a 40-es számrendszeren alapul. De Pasquale szerint a cellákban lévő körök a Fibonacci-számoknak felelnek meg. A Fibonacci-sor olyan számokból áll, amelyek a sor előző két tagjának összegéből állnak. (A Fibonacci-sor egészen pontosan így néz ki: 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21… egészen a végtelenségig. Az első két egyes azért szükséges, hogy összeadva őket, kettőt kapjunk. A 3-as már természetesen az 1+2 révén következik, és a továbbiakban így alakul ki a sor rákövetkező eleme.)

Antonio Aimi, a Peru 3000 éves művészetét bemutató firenzei kiállítás vezetője szerint De Pasquale módszerét az összes, múzeumokban fellelhető yupanán (16 darabon) tesztelték, és a szisztéma mindegyik esetben működött. (forrás: dumaujvaros.hu/viewtopic.php?mode)

 

Végezetül… Ha megnézzük Dél-Amerikát, mint földrészt igencsak meghökkenthetünk azon a tényen, hogy ezek a korai magaskultúrák egy olyan vidéken (a mai Peru területén) tűntek fel, mely a legkedvezőtlenebb földrajzi és éghajlati viszonyokkal rendelkezik. Ez csak azzal magyarázható, ha ezt a kultúrát hozó nép kelet felöl érkezett a Csendes óceánon keresztül. Ha nyugat felöl érkeztek volna, akkor nem ezt a kíméletlen hegyvidéket építik be, hanem a könnyebben ’belakható’ nyugati partot választják. Gondoljunk csak bele: ki az a bolond, aki egy kellemes éghajlati helyen kiköt, azt hegyet-völgyet bejár csak azért, hogy letelepedjen azokon a területeken, melyeken csak igen komoly munka árán tud majd megélni. S bár az ideérkező ’csoportok’ fejlett társadalmat szerveztek egy idő után, nem hinném, hogy eredetileg is ez lett volna a céljuk. Igen kicsiny a valószínűsége annak, hogy elindulásukkor bizton tudták volna milyen sors vár rájuk. Ám ez a nép bárhová érkezett meg, egy igen magas szintű tudásanyagról tett tanúbizonyságot, melyet átadott a körülöttük élő népeknek. Erről tanúskodnak – az öntözőrendszerek, a földművelés tudománya és építészeti csodák mellett – az ötezer éves Caralban talált tökéletes furulyák is, melyek apró tanúként mesélnek egy fejlett és türelmes népről..

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

bla@gportal.hu

(bla, 2011.05.01 20:40)

Jártam Cabrera múzeumában. A műtétek - a kövek ábrázolása szerint - nem modern körülmények közt zajlottak.(nem volt fájdalomcsillapítás) Ugyanakkor az írás igen jól összefoglalja az idevonatkozó tényanyagot.
Bár - tudomásom szerint - több XIX.századi sírfeltárásnál is találtak, ún. "icai" köveket. Gatulálok a könyvhöz. Kár, hogy képeket nem alkalmaz.

Sanyi

(Fokka, 2009.11.08 11:14)

Kedves Sanyi nem hiszem, hogy ez lehet az ok, mert hiszen én is végig olvastam. Inkább talán az, hogy az itt leírtak mind ellent mondanak a jelenleg elfogadott dogmáknak, és ezért nincs olyan tudás az emberek birtokában ami ezt cáfolhatná.
Nos én képesnek tartom az embert arra, hogy akár a "kő korszakban" is képes lehetett olyan dolgokat alkotni amit a mai gondolkodás módunk nem képes megérteni, hisz az emberi leleményesség szerintem hihetetlen dolgokat képes alkotni, és mivel az emberi élet nagyon rövid ehhez a leletek korához viszonyítva így az emlékek elvesznek, mikor egy egy törzs kihal, illetve az írások és nyelvek kihalnak mert a hordozó felületek elvesznek. Ezért van az, hogy számtalan dolgot, újra és újra feltalál az emberiség.

sanyii@freemail.hu

(Sanyii, 2009.09.29 18:36)

Csak annyi hozzászólásom van hogy sztem azért nincs hozzzáászolás mert nics eggyetlen ember se aki ezt az egészet végigolvasná nah csak ennyi a vélleményem!!!!!
°o°